Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 540 emlékezve főemberei széken felemelve választották meg”.244 Rákóczi esete egyebek mellett azért is lehet tanulságos a korai magyar történelem kutatói számára, mert kiválóan példázza, hogy a magyar nyelv általános értelemű, ’uralkodó’ jelentésű fejedelem szava – ahogy a görög arkhón szó is – gyűjtőfogalomként milyen meg tévesztő módon fedhet el esetenként akár jelentős különbségeket is.245 Rákóczi ugyanis az 1697-ben kapott német-római szent birodalmi hercegi címe (Fürst / pin ceps) alapján ugyanúgy fejedelem volt magyarul, mint az erdélyi országgyűlés ál tal megválasztott (1704) és beiktatott (1707) erdélyi fejedelemként – amit latinul szintén a princeps szóval jelöltek. Ugyancsak fejedelemként címezték a szécsényi gyűlésen (1705) megalkotott és elfogadott új vezetői titulus, a „vezérlő fejedelem” viselőjeként is – amely viszont ez esetben a latin dux szó magyarosítása volt. 246 Amint arra nemrégiben Gebei Sándor – előtte pedig már Polner Ödön – rámutatott, mindegyik „fejedelemi” titulus mögött gyökeresen más közjogi háttér állt. Bár a felemelés gesztusa valóban Árpád története felé mutat, a szécsényi gyűlés azonban sokkal inkább a lengyel nemesi-rendi ellenállás intézményesített formája, az úgynevezett konföderációk szerveződésének feleltethető meg, amelyek időszaki szerveződések, a szövetkező nemesek egyenrangú és egyenjogú társulásai voltak, meghatározott célok elérése érdekében. Ezek működtetésére – egyfajta ügyvezetőként – marsallt választották: ennek az utóbbi szerepnek felelt meg Magyarországon Rákóczi dux /„vezérlő fejedelem” titulusa is. 247 Ebből a szem pontból pedig sokkal inkább az új hazát foglalni készülő hét vezér és a vállalkozás vezetőjének megtett Álmos történetéhez hasonló a magyar konföderátusok és Rákóczi dux /„vezérlő fejedelem” esete. 248 Az Anonymusnál említett vérszerződés, a steppei világból is jól ismert és adatolt, ámde egyenrangúak között fennálló, horizontális szerveződési forma, szintén inkább a korai újkori lengyel és magyar konföderátusok fogadott testvériségei felé terelheti a figyelmünket. 249 244 Tóth Sándor László: Árpád fejedelem pajzsra emelése. In: Fehér Lovag : tanulmányok Csernus Sán dor 65. születésnapjára. Szerk. Gálffy László–Sáringer János. Szeged, 2015. 50. 245 A tisztánlátásban pedig nem segíthetett, hogy a középkori magyarországi latin nyelvű források hol duxnak (Anonymus), hol capitaneus nak (14. századi krónikakompozíció), hol ennek is és annak is (Kézai Simon) nevezték Álmost és Árpádot – és az őket megválasztó „fejedelmi személyeket” is (VII principales persone: Anonymus, Gesta Hungarorum 5). 246 Teljes címe: Franciscus II. Dei gratia Sacri Romani Imperii & Transylvaniae princeps Rakoczi. Partium Regni Hungariae Dominus & Siculorum Comes, Regni Hungariae Pro Libertate Confoederatorum Statuum necnon Munkacsiensis & Makoviczensis Dux, Perpetuus Comes de Saros; Dominus in Patak, Tokaj, Regécz, Ecsed, Somlyó, Lednicze, Szerencs, Onod etc. 247 Polner Ödön: II. Rákóczi Ferenc közjogi szempontjai. Különlenyomat. Bp. 1934. 382–385.; Gebei Sándor: Az 1704. évi lengyel konföderációk és a szécsényi konföderáció. In: Rákóczi állama Európában. Konferencia a szécsényi országgyűlés 300. évfordulója emlékére. 2005. szeptember 15–17. Szécsény. Szerk. Bagyinszki Istvánné – Balogh Zoltán. Salgótarján 2006. 42–66. 248 Anonymus, Gesta Hungarorum 5–6. 249 Skaff, J. K.: Sui-Tang China i. m. 98–100.
