Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 526 szavart fejedelem, inkább a második felé. Mivel a patrónus székhelyén történő, kiforrott formájában teljes alávetettséget tükröző beiktatást – amikor arra nem egy totális katonai győzelem folyományaként kerül sor – általában csak fokozatosan lehetett elérni az ilyen viszonyrendszerekben,188 ezért inkább arra hajlunk, hogy Leved(i) esetében az utóbbi verziót tartsuk valószínűbbnek. A célt kijelölő „kagáni ajánlat”189 stílusa ez esetben némileg megtévesztő is lehet. A DAI 38 36., 38–39. megfogalmazását ugyanis, miszerint „[a]zért hívattunk, hogy [...] nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak”, abból a szempontból is érdemes szemügyre venni, hogy ki és kihez intézte e szavakat. A későbbi korszakok, így a Dzsingiszida utódállamok írá sos dokumentumai esetében a kán vagy a szultán által kiállított irat megnevezése, a yarlıq (ahogy a perzsában a farmán , az arabban pedig a hukm ) ’egy magasabb rangú parancsa egy alacsonyabban állóhoz’ jelentéssel bírt, mivel „az uralkodó minden alacsonyabbal való írásbeli érintkezését yarlıq -nak, azaz parancsnak ne vezték”.190 Azt, hogy ezek az iratok mennyire szorosan kötődtek az egykori szóbe li hagyományokhoz, az Arany Horda és egyes utódállamai esetében a yarlıq-okon feltüntetett „sözüm ”/„ sözümüz ” – keletebbre, a Csagatáj Kánságban pedig az ere deti mongol „üge manu ”– azaz „szavam/szavunk” formula tükrözi. Vagyis akár milyen volt is a valós viszony az oklevél kiállítója és annak címzettje között, formálisan egy „sözüm ” formulával ellátott yarlıq épp annyit jelentett, mint a kazár kagán szavai a DAI 38. fejezetében: utasítás/parancs, amely egyenértékű magával az uralkodó szavával. Ezért nem szabad túlbecsülni ennek a formulának a jelentőségét – főleg nem egy kazár hírforrás esetében –, hiszen ez a korabeli ideológiai posztulátumon nyugvó „kommunikációs stílus” magától értetődően következhetett a kazár kagán és a szavart vojvoda eltérő rangjából. 191 Arról azonban, hogy hogyan vélekedett erről a „stílusról” Leved(i), illetve a szavartok más vezetői, értelemszerűen nincsenek információink. A jól dokumentált későbbi orosz–ojrát tárgyalások esetében viszont az is jól adatolt, hogyan próbáltak kitérni az ojrát tajdzsik az orosz cárok újra és újra felmerülő fensőbbségi igényeinek még a szimbolikus kielégítése elől is.192 Azt, hogy a valóság a sza -188 Az Oszmán Birodalom európai vazallusai esetében például hosszú idő alatt, fokról fokra jutottak el ide a román vajdaságok és a Krími Kánság, míg Erdély esetében az oszmánok minden igyekezete ellenére sem sikerült elérni a fejedelmi beiktatásnak ezt a formáját. Lásd például B. Szabó János – Erdősi Péter: Ceremonies Marking the Transfer of Power in the Principality of Transylvania in East European Context. Majestas 11. (2003) 111–160. 189 A kifejezést Tóth S. L.: Levediától i. m. 137. honosította meg. 190 Vásáry István: Az Arany Horda kancelláriája. Bp. 1987. 25. 191 Uo. 23–26., 69.; Ivanics Mária: A tamgától a tugráig. Gondolatok a krími tatár oklevelek hitelesítő jegyeiről. Keletkutatás (1992) ősz 94.; Michal Biran: Chaghadaid Diplomacy and Chancellery Practices. Some Preliminary Remarks. Oriente Moderno 88. (2008) 386–387. 192 Khodarkovsky, M.: Where Two Worlds Met i. m. 63–73.
