Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 568 az elbeszélés azon változatának kialakulását, amelyben a nyitrai történésekért István helyett a Péter nővérének mondott Gizellát terhelte a felelősség.143 Azok, akik meg is okolták vélekedésüket, kétféle módon: filológiai és logikai bizonyítékokkal próbálták meg érvelésüket alátámasztani. Amennyiben filológiai nézőpontból vizsgáljuk a kérdést, Albericus Trium Fontium krónikáját kell kiindulási pontnak tekintenünk: a negatív Gizellahagyományt ez a kútfő már egyértelműen tartalmazza. Egyesek éppen azért keltezték a 11. századra – Szent László korára – a tradíció kiformálódását, mivel Hóman Bálint tanulmánya nyomán sokáig elterjedt volt a medievisztikában az a nézet, miszerint a trois-fontaines-i szerzetes az ősgesta somogyvári continuatió já ból meríthette korai adatait.144 Hómannak a francia kútfővel kapcsolatos teóriáját joggal cáfolta Latzkovits László, aki már 1934-ben rámutatott: a champagne-i világkrónika mögött felesleges írott szöveget látnunk.145 A történetírót ciszterci rendtársai tájékoztathatták, s ennek megfelelően szóbeli információkkal dolgozhatott (még ha azt sejthetjük is, hogy a korai magyar história vonatkozásában olyan adatok jutottak el hozzá, amelyek írott tradíciónkban is szerepeltek). 146 Kristónak a 13. századi keletkezés melletti érvelésébe belép még egy filológiai argumentum: Mügeln híradása nyomán a szegedi történész úgy vélte, hogy egy, a 12–13. század fordulóján készült szerkesztésnél – utaltam már arra, hogy a német nyelvű krónika ebben a korban lejegyzett gestá ból meríthette a Péter és Gizella el lentétére utalt sort – későbbi redakcióban tűnhetett fel elsőként a hagyomány. 147 Ezek után kell áttérnünk azokra az argumentumokra, amelyeket az imént logikai érveknek neveztem. Annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy mikor is keletkezhetett a sötét ecsetvonásokkal megfestett királynéportré, talán segíthet, ha megkísérlünk magyarázatot találni arra, miért láthatta a krónikás szükségét, hogy a történeti valóságot elferdítve bűnösként állítsa be Gizellát. Kezdjük azzal az eshetőséggel, hogy az ábrázolás kései hagyomány. Ha az átdolgozásra a 12. század folyamán vagy a 13. században került sor, akkor adódik a feltételezés: a régen élt királyné históriájának megmásítása révén nem csupán Szent István kezét kívánta a krónikás a vértől tisztára mosni (ha csupán ez lett volna célja, elég lett volna Budát vagy Seböst felelőssé tennie), de saját korát is igyekezett valamilyen módon a múltbéli történetbe belevetíteni. Az ármánykodó Gizella portréja mögött ennek megfelelően olyan királynét kell keresnünk, akit 143 Kristó Gy.: Szent István és családja i. m. 200–201. 144 Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 5–32. Az ősgestával kapcsolatos elképzelést elfogadja Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések – új válaszok. Bp. 1993. 5. 145 Latzkovits L.: Alberik világkrónikájának i. m. 88–89. 146 Csákó J.: Néhány megjegyzés Albericus i. m. 519–522. 147 Kristó Gy.: Szent István és családja i. m. 212–213.
