Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 566 1077 és 1083 közé,135 míg Kristó Gyula a szentté avatást követő időszakra helyezte a Legenda maior keletkezését. 136 Egy olyan gestá val (esetleg legendával) kellene tehát szá molnunk, amely ezt az időszakot megelőzően került lejegyzésre137 (az elveszett Istvánlegenda egykori létét azonban nem sikerült a szakirodalomnak igazolnia). 138 Míg annak motívumát, hogy István a császár húgával lépett házasságra, mindhárom legenda tartalmazza, addig az egyház számára ajándékokat juttató Gizelláról csupán a Legenda maior és Hartvik püspök emlékeznek meg. Utóbbi tradíció köszön vissza a krónikakompozícióban is. Ha elfogadjuk, hogy a 66–67. fe jezetben a vitá k alapjául is szolgáló őskrónika nyomait lelhetjük fel, joggal felté telezhetjük, hogy a kegyes királyné portréja is az egykori gesta szöveg részét képez te. Nem tartom kizártnak, hogy ebben a hipotetikus szerkesztésben a királyné német származásának hagyománya is szerepelt: a krónikából kölcsönözhette az adatot mind a Kisebbik, mind a Nagyobbik Legenda. 2.) Annak teóriája, hogy a Hartvik püspök tollán szövegezett vitá t valamely későbbi krónikás is felhasználta, ugyancsak több ízben felmerült a szakirodalomban. Nem csupán az óbudai prépostság alapításának a legenda hatását mutató krónikakompozícióbeli leírását értékelte a medievisztika utólagos betoldásként,139 de hasonló vélekedést fogalmazott meg az Istvánnak a Koppány feletti győzelmét bemutató 64. krónikafejezet kapcsán is.140 Utóbbi elméletek mutat ják: korántsem utasíthatjuk el annak lehetőségét, hogy a királynékép, amely az 1083. évi szentté avatások táján tűnt fel a szentéletrajzokban, utóbb vált csupán 135 Varjú Elemér: Legendae sancti regis Stephani. Szent István király legendái. Bp. 1928. 83–89. 136 Kristó Gyula: A nagyobbik és a Hartvik-féle István-legenda szövegkapcsolatához. In: Uő: Írások Szent Istvánról i. m. 175–194., különösen: 185. 137 Kálmán-kori ősgestá val számolt Györffy György: A magyar egyházszervezés i. m. 224. 130. jegyz.; Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 17.; Uő: Magyar historiográfia i. m. 30–36., és hasonló vélekedést fogalmaz meg Thoroczkay G.: A magyar krónikairodalom i. m. 110. Szent László-kori őskrónikát valószínűsít újabban Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata. Századok 149. (2015) 443–478., itt: 452. 31. jegyz. 138 Az István-legendák korai – elveszett – variánsának teóriájával kapcsolatban lásd Mikó G.: Élt-e valaha i. m., különösen: 2–3., 9., 16–17. A tanulmányban vizsgált kései szerkesztés: az Esterházykódex krónikája – Jakob Unrest Ungarische Chronik jához és Laskai Osvát LXXVI. sermójához hasonló an – szerepelteti Szent István Ottó nevű fiát. Az adatot, amely egyéb kútfőinkben nem lelhető fel, Mikó Gábor vélekedése szerint nem a hipotetikus őslegenda tarthatta fenn, az előttünk is ismert késő középkori elbeszélések egy 14. századi krónikából emelhették át az információt. A korai István-vita kérdéséhez lásd még Kertész Balázs: Laskai Osvát és a Karthauzi Névtelen magyarországi forrásairól. Feltételezett elbeszélő művek használatának problémája. Századok 142. (2008) 474–490., itt: 480. Vö. Zsoldos Attila: Somogy megye korai történetének forrásairól. Turul 74. (2001) 44–50., itt: 46.; Uő: Elveszett források, paraszt urak i. m. 490–492. A kérdésről összefoglalóan lásd Thoroczkay Gábor: Szent István legendái. In: Uő: Ismeretlen Árpád-kor i. m. 90–102., itt: 100–102.; Uő: Szent István legendái a 19–20. századi tudományos kutatások fényében. In: Ernst-kódex (OSZK , Cod. Lat. 431). Tanulmánykötet. Szerk. Déri Balázs. Bp.–Pannonhalma 2016. 51–82., itt: 69–71. 139 Gerics J.: Krónikáink szerepe i. m. 182. 140 II. Géza-kori szerkesztőt vélelmez Kristó Gy.: Szent István és családja i. m. 207–208.
