Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 563 Hartvik-legendában) a székesfehérvári és az óbudai társaskáptalanok helyett a veszprémi egyház számára tett adományokról van is szó – párhuzamot mutat a krónikáéval. Amennyiben a filológiai kapcsolatot elfogadjuk, az információátvételre két eshetőséget vázolhatunk fel. a) Gyanakodhatnánk egyfelől arra, hogy a szent király Nagyobbik legendája a kérdéses adalékot egy korai gesta szerkesztésből merítette. (Véleményem szerint az sem kizárható, hogy abban a redakcióban, amelyben a kegyes királyné alakja először bukkant fel, egyetlen megjegyzés szerepelt csupán az aranykereszteket és edényeket adományozó Gizelláról, s ennek mintájára toldották be utóbb a két további említést.) b) Felmerül lehetőségként az is, hogy a Legenda maior t vagy a Hartvik-féle szöveget kiaknázó krónikás iktatta be a királynéportrét a gestá ba: az átvételre sor kerülhetett akár Könyves Kálmán korában, akár később. Talán közelebb kerülhetünk a javasolt megoldások valamelyikéhez, ha áttekintjük, hogyan vélekedett a középkorkutatás az István-legendák és a gesta szer kesztmény összefüggéseiről. 121 1.) A humanista Petrus Ransanus Epithoma rerum Hungarorum ának (A ma gyarok történetének rövid foglalata) IX. indexe nyomán előbb Tóth Zoltán, majd Veszprémy László fogalmazta meg a sejtést, hogy a Legenda maior (valamint a Hartvik-legenda) és a Ransanus-féle Szent István-portré közös forrását egy napjainkra elveszett uralkodóéletrajzban kellene keresnünk.122 Hasonló megállapítást tett Gerics József, aki a Legenda minor Koppány leveréséről szóló tudósítását és a 41. krónikafejezet azonos tárgyú beszámolóját eredeztette egy archaikus Istvánvitából. 123 Felmerült ugyanakkor a szakirodalomban olyan álláspont is, amely a hipotetikus István-legenda helyett korai gesta szerkesztést vélt a hagiográfiai mun kák István-hagyománya mögött körvonalazódni. Ugyancsak Gerics figyelt fel 121 A Legenda maior és a Hartvik-legenda historiográfiáját részletesen áttekinti Körmendi Tamás: Szent István király Nagyobb legendájának nyelvezete. Fons 10. (2003) 65–118., itt: 66–80.; Thoroczkay Gábor: A Hartvik-legenda a XIX–XX. század történetírásban. Fons 10. (2003) 21–64. 122 Petrus Ransanus: Epithoma rerum Hungararum id est annalum omnim temporum liber primus et sexagesimus. Ed. Petrus Kulcsár. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aecvorum) Bp. 1977. 98–106.; Tóth Zoltán: Szent István legrégibb életirata nyomán 1. Mátyás Flórián Ranzanus-problémá ja. Századok 81. (1947) 23–94.; Uő: Szent István legrégibb életirata nyomán 2. A Szent Istvánra vonatkozó időadatok és a Szent Jobb tanúsága. Századok 123. (1989) 241–272.; Veszprémy László: Ran sanus krónikája Géza–Szt. István fejezetének forrásproblémája. Magyar Könyvszemle 106. (1990) 99–112. A tézisek kritikájára lásd Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI–XIV. században. (Irodalomtörténeti könyvtár 20.) Bp. 1967. 623–640.; Kulcsár Péter: Ransanus Szent István-életrajzához. Magyar Könyvszemle 107. (1991) 307–315. 123 Gerics J.: Legkorábbi gesta szerkesztéseink i. m. 7–19. Az álláspontot vitatja Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 640–646. Arra, hogy a vita korántsem jutott nyugvóponta, lásd Zsoldos Attila: Elveszett források, paraszt urak és Ottó herceg. Somogy (és Zala) megye korai történetének is meretéhez. Századok 142. (2008) 490–497., itt: 492–493.
