Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.

ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához

CSÁKÓ JUDIT

545

fel.10

Azt, hogy a kérdést most újfent tárgyaljuk, indokolja az is, hogy Körmendi Tamás vizsgálatai nyomán a Gertrúdról alkotható kép is módosult. Forrásaink – bár Anonymus gestá

jának megfelelő szöveghelye

11

alapján szokás volt úgy véleked

ni, hogy a 13. század elején a királyné környezetéhez tartozó németek legelték le az ország javait12

– korántsem mutatják, hogy az idegenek, a már említett Berthold kivételével, különösebben teret nyertek volna II. András uralkodásának első évtizedében. Az a királyné, akit talán nem is annyira az ellene vagy a németjei iránt táplált általános gyűlölség okán, mint inkább személyes indíttatástól vezérelve – esetleg hirtelen felindulásból – gyilkoltak meg,13

még kevésbé rokonítható a 69. krónikafe

jezet ármánykodó Gizellájával, mint ahogyan azt korábban vélhettük.

Valóban el kell-e azonban vetnünk, hogy a krónikakompozíció megfelelő caput

ja – a Gizellát negatív színben lefestő tradíció – a 13. század első felében, esetleg éppen Gertrúd alakjával összefüggésben keletkezett? Jelen dolgozatban erre a kérdésre keresem a választ. Elöljáróban is szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az elemzésbe bevonható források, a Szent István uralkodásáról beszámoló elbeszélő kútfők értékelése bőséggel vet fel kérdéseket. Nem csupán azt nem tudjuk, milyen átdolgozásokkal kell számolnunk az államalapítást követő évtizedekről hírt adó krónikakompozícióbeli fejezetek esetében,14

de bizonytalannak tekinthetjük többek között azt is, hogy mikor szivárogtak be a Gizella-hagyomány vonatkozásában is értékes adalékot rögzítő Altaichi Évkönyv (Annales Altahenses

, Annales Altahenses maiores

) értesülései a magyar elbeszélő hagyományba.15

Egy újabb áttekintéstől, a kérdéskör természetéből fakadóan, nem várhatunk tehát egyebet, minthogy a bizonytalan teóriák sorában a legkevésbé valószínűtlennek tűnő megoldást megtaláljuk.

10 Zsoldos Attila: Gertrúd és a királynéi intézmény az Árpád-kori Magyarországon. In: Egy történelmi gyilkosság i. m. 17–28., itt: 23–24.

11 P. magistri, qui Anonymus dicitur, Gesta Hungarorum. Ed. Aemilius Jakubovich – Desiderius Pais. In: SRH I. 13–117., itt: 45–46. (9. c.). A

részlet magyar fordítását lásd Anonymus: A

magyarok cselekedetei – Kézai Simon

: A

magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy László – Bollók János. (Millenniumi magyar történelem. Források) Bp. 2004. (a továbbiakban: AKS) 16. (A megfelelő részletet Veszprémy László fordította.)

12 Kristó Gyula: Szempontok Anonymus gestájának megítéléséhez. In: Uő:

Tanulmányok az Árpád-kor

ról. (Nemzet és emlékezet) Bp. 1983. 369–392., itt: 377–382.; Uő:

Magyar historiográfia i.

m. 50. Ettől eltérő álláspontot fogalmazott meg Győry János, aki a pápai adószedés elleni tiltakozás megnyilvánulását vélte Anonymus sorai mögött felfedezni, lásd Uő:

Gesta regum – gesta nobilium. Tanulmány Anonymus krónikájáról. (Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai 19.) Bp. 1948. 35–36.

13 Körmendi Tamás: A

Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei. In: Egy történelmi gyilkosság i. m. 95–124., itt: 117–120.

14 A Kristó által vélelmezett 13. század eleji szerkesztéssel kapcsolatban felmerülő problémákról korábban szóltam, lásd Csákó Judit:

Volt-e krónikása II.

Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához. Századok 149. (2015) 301–332.

15 A téma irodalmára lásd Varga Gábor: Heinricus III.

rex pacificus. Az Árpádok és a Német–Római Birodalom uralkodóinak kapcsolatáról. Aetas 22. (2007) 3. sz. 36. 4. jegyz.