Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 534 adminisztráció – legalábbis a DAI -n a 10. század elején, illetve a közepén végzett szerkesztés(ek) idején – valószínűleg nem tartotta egy, a kor igazi nagyhatalmaival egyenrangú uralkodó titulusának. Nem utal ennél sokkal többre a 4053. szakaszban Árpád kapcsán említett megas arkhón formula sem. A Moravcsik által elővigyázatosan „Turkia nagy fejedel me”-ként fordított megas arkhón formát ugyan a kutatás előszeretettel értelmezi „nagyfejedelem”-ként,218 ám az, hogy ez egy tényleges cím pontos görög fordítása lenne, több mint valószínűtlen. A 37. fejezetben a besenyő hatalmi szervezet, illetve a 41. fejezetben Szvatopluk fiainak története leírásánál ugyancsak feltűnő megas arkhónok egyaránt arra mutatnak, hogy ezzel a szerkezettel a bizánci lejegyzők nem egy konkrét titulust, mint inkább egy viszonyrendszert kívántak érzékeltetni. A 3716. alatt feltűnő 8 besenyő tartomány élén álló 8 „nagy fejedelem” és a 37 34. helyen megjelenő, a „nagy fejedelmek” alatt álló 40 „kisebb fejedelem” egy decentralizált hatalmi struktúra szemléletes leírása, de nem utal 8 „nagyfejedelem” létére. Ugyancsak eltúlzott volna Szvatopluk fiai apokrif történetének elbeszélése alapján (41 3–7. ) az egyik morva uralkodó „nagyfejedelmi” címéről beszélni (a Szertartáskönyv is pusztán a morvák arkhón jának címzett levélről tesz említést 219 ) – sokkal inkább arról van szó, hogy a bizánci szerző a korabeli bizánci gyakorlatnak megfelelő terminológiával alkotta meg az oktató célzatú elbeszélést. 220 Az, hogy a Szertartáskönyv I. Basileiost és VII. Konstantint is megas basileusként említi, míg társuralkodóvá koronázott fiaikra mikros basileus ként hivatko zik,221 segít megérteni a bizánci szemléletet. Ugyan mind a császár, mind az ő megkoronázott utódjai ugyanazt a titulust (basileus ) viselték, s ugyanazt a (legma gasabb) tisztséget töltötték be, a tényleges főhatalom az atya kezében összpontosult. Fiai a koronázás révén osztoztak ugyan vele a basileus rangjában, s így halála után a főhatalmat is örökölték, de amint a tényleges erőviszonyokat leíró megas és mikros jelzők utalnak rá, a valós hatalmi rendben atyjuk alatt foglaltak helyet – mindez azonban a hivatalos császári titulatúrában nem jelentkezett, mivel címüket tekintve a fiúk is egyenrangúak voltak atyjukkal.222 Amikor tehát a minden bizonnyal Bulcsú és Termacsu konstantinápolyi követjárása során az Árpáddal kapcsolatban a 40. fejezetben feljegyzett megas arkhón formulát értelmezni akar juk, sokkal inkább a bizánci udvari gondolkodásban jelenlévő különbségtétel 218 Pl. Makk Ferenc: Megas arkhon. Acta Universitatis Szegediensis – Acta Historica 107. (1998) 17–28. 219 De ceremoniis II.48: Constantine Porphyrogennetos: The Book of Ceremonies i. m. II. 691. 220 Ilyesmire gondolt már Poppe, A.: Words that Serve i. m. 164. 221 De ceremoniis I.19: Constantine Porphyrogennetos: The Book of Ceremonies i. m. I. 115 (I. Basileios és fiai), II.33: Constantine Porphyrogennetos: The Book of Ceremonies i. m. II. 632 (VII. Konstantin és II. Rómanos). 222 Vö. Constantin Zuckerman: On the Title and Office of the Byzantine βασιλεύς . Travaux et Mémoires 16. (2010) 865–890., különösen 888–890.
