Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.

ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében

A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ”

530

esetében egy hasonló belháború szintén végzetes következményekkel járhatott volna, amiért a kazár kagánnak legkevésbé sem állhatott érdekében egy, a szavart elit számára nem megfelelő/elfogadható jelölt erőltetésével ebbe az irányba elmozdítani az eseményeket.

Tudtunkkal a fejedelemjelölt Leved(i) legitimitásának problémája mindeddig nem került szóba a „kagáni ajánlat” Leved(i) általi visszautasításának magyarázataként – jóllehet a magyar tudományosság igen változatos módon igyekezett az első vojvoda döntésének hátterét megragadni az elmúlt évtizedekben.204

A ké

sőbbi, Dzsingiszida- és a poszt Dzsingiszida-kor steppei történetének viszont éppen az uralkodói legitimitás kérdése az egyik sokat taglalt problémája, hiszen a Dzsingiszida karizmával rendelkező, azaz legitimnek számító uralkodók hiánya

a felemelkedő, megerősödő népalakulatok élén – így a nogájok és az ojrátok esetében205

– alapvetően gátolhatta a szilárdabb állami keretek megteremtését.

Ebben a steppei környezetben a probléma egyik gyakori megoldása a tényleges hatalom és egy új vallás által nyújtott legitimáció párosítása volt, amely elsősorban a sikeres self made man

ek útját jelentette. Akik ezt a megoldást választották, azok jel

lemzően egy távoli, tényleges hatalommal nem rendelkező spirituális centrum támogatása révén próbálták legitimitásukat megerősíteni206

(ilyen céllal használták fel pél

dául a 14. századtól kezdve a politikailag veszélytelenné vált muszlim vallást a Nagy Mongol Birodalom nyugati felén hatalomra jutó, nem Dzsingiszida-eredetű nemzetségek207

). Ezért sem elképzelhetetlen, hogy a 9. században a zsidó vallás felvétele is hasonló kontextusban mehetett végbe a Kazár Kaganátusban.208

A másik, gyakran az előzővel párhuzamosan alkalmazott megoldás az volt, hogy a tényleges hatalmat gyakorló személyek névlegesen egy olyan, a legitim dinasztiából származó báburalkodó nevében jártak el, aki tényleges hatalommal nem bírt, s szükség esetén akár eltávolítható is volt (amire szintén utalnak nyomok a kazárok késői történetében).

204 Vö. Tóth S. L.:

A

magyar törzsszövetség i. m. 155–156.

205 Ivanics M.: A

nogáj horda i. m. 152–155.; Junko Miyawaki: The Birth

of the Khong Tayiji Vice

royalty in the

Mongol

-Oyirad World. In: Altaica Berolinensia. The Concept of Sovereignty in the Altaic World. Ed. Barbara Kellner-Heinkele. Wiesbaden 1993. 148–155.

206 Ennek gyakorlatát a muszlim kalifátus világi hatalmának gyors gyengülése, majd teljes megszűnése is elősegíthette. Lásd Denise Aigle:

Legitimizing a Low-Born, Regicide Monarch. Baybars and the Ilkhans. In: Uő: The Mongol Empire between Myth and Reality. Studies in Anthropological History. Leiden–Boston 2014. 221–243.

207 Timurról és a Mangitokról lásd Ivanics M.:

Hatalomgyakorlás i.

m. 60–67.; Sárközy Miklós: Mon

gol kán – muszlim szultán – iráni padisah: a Ghāzānnāme és az iráni mongol arisztokrácia énképe a XIV. század derekán. Studia Carolinensia 6. (2006) 31–46.; Patrick Wing: The Jalayirids: Dynastic State Formation in the Mongol Middle East. Edinburgh 2016. 208 Vö. a Cambridge-i Névtelen beszámolójával fol. 1r, 7–16. sor, Hunyadi L.:

A

Schechter-féle szöveg i. m. 167–171., és ami abból a beg szerepére vonatkozóan kibontható, lásd Zuckerman, C.: On the Date i. m.; Uő: On the Origin i.

m.