Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szarka László – Sallai Gergely – Fedinec Csilla (szerk.): Az első bécsi döntés okmánytára. Diplomáciai iratok 1938. augusztus – 1939. június (Simon Attila)
711 TÖRTÉNETI IRODALOM eddig ismeretlen szereplők életútjait mutatják be. Persze a lábjegyzeteket nehéz egységes szövegként olvasni, de – azok számára, akik új ismeretekre vágynak – mindenképpen ajánlatos megpróbálni. A kötetbe besorolt 260 dokumentum az 1938. augusztus 3-tól 1939. június 20-ig terjedő időszakot dokumentálja. Nem egészen egy évet, amely alatt alapjaiban változott meg térségünk: a masaryki demokrácia vereséget szenvedett, Csehszlovákiának először a határai módosultak, majd a belső berendezkedése is, végül maga a Csehszlovák állam is megszűnt. Ez alatt az egy év alatt történt a müncheni és az első bécsi döntés, lett önálló állam Szlovákia, zajlott az úgynevezett kis háború, elfogadták Magyarországon a második zsidótörvényt stb. A diplomáciatörténeti megközelítés szempontjából az 1938. augusztus 3-ai kezdett logikus választásnak tűnik, hiszen aznap érkezett meg Prágába a London által „investigator” és „mediator” jelzőkkel illetett Walter Runciman, akinek a közvetítői missziója révén a szudétanémet válság a korábbinál erőteljesebb nemzetközi dimenziót nyert. A Runciman-misszió azonban a magyar kérdés szempontjából is rendkívül fontos volt, hiszen az angol politikus és az Egyesült Magyar Párt vezetői között lezajlott találkozók révén az addig mellőzött Dél-Szlovákia problémája is a nemzetközi diplomácia látkörébe került. Az pedig még fontosabb, hogy részben Runciman hatására cseréltek Esterházyék (nyilvánvalóan Budapesttel összhangban) stratégiát, s váltotta fel programjukban Szlovákia autonómiáját a magyar lakta Dél-Szlovákia autonómiájának a követelése, vagyis ekkor történt meg az igazodás a szudétanémet kérdés logikájához, amelynek a farvizén haladva jutott el végül a szlovákiai magyarok kérdése az első bécsi döntésig. A kötet első fejezete, amely 51 dokumentumot tartalmaz, az augusztus 3-tól a müncheni egyezményig tartó időszakot mutatja be, amelyet a müncheni válság időszakának is szokás nevezni. A második fejezet egy rövid, de annál töményebb időszak krónikája, október első tíz napjáé, amikor lezajlott Magyarország és Csehszlovákia között a komáromi tárgyalások előkészülete. Az ide besorolt 49 dokumentumból ugyan alapvetően ezt a folyamatot ismerhetjük meg, de képet kaphatunk közben arról is, milyen volt az európai hatalmak hozzáállása a versailles-i határok, pontosabban a magyar–csehszlovák határ módosításához. A harmadik fejezet 39 kötetbe sorolt forrása magát a komáromi tárgyalásokat dokumentálja ugyanazzal az alapossággal, amely már az előző fejezetet is jellemezte. Ami viszont ezt a részt a többitől kicsit megkülönbözteti, az a csehszlovák eredetű források nagy száma. A kötetbe ugyanis a magyar források mellé alapvetően angol, francia, német, orosz (eredeti) nyelvű dokumentumok kerültek, de csehszlovák források csupán elvétve. Amit feltehetően azzal lehet indokolni, hogy a cseh és szlovák források többsége pozsonyi és prágai kiadványokban már elérhető. A komáromi tárgyalásokkal kapcsolatos részben viszont a források több mint felét a csehből és szlovákból fordított anyagok, elsősorban a komáromi tárgyalások jegyzőkönyvei teszik ki. Nagyon helyesen, hiszen az események dokumentálása ezt kívánja meg. Ám pontosan ez a mozzanat igazolja, hogy talán más fejezetek esetében is hasznos lett volna nagyobb mértékben bevonni a csehszlovák forrásokat. Akár a Deák-féle kiadványból, vagy például a komáromi tárgyalások kapcsán a korszak szlovák–német diplomáciai kapcsolatait feltáró kötetből („Tretia ríša” a vznik Slovenského štátu. Dokumenty I. Značky: Michal Schvarc – Martin Holák – David Schriffl. Bratislava 2008.), amely – feltételezhetően – ismeretlen a szélesebb és szűkebben vett magyar szakmai közönség előtt. A negyedik fejezet a komáromi tárgyalásoktól az október 22-ig tartó időszakban zajló diplomáciai egyeztetéseket és háttértárgyalásokat dokumentálja, míg az ötödik fejezet magának az első bécsi döntés előkészítésének és a döntés utáni nemzetközi visszhangnak a forrásait tartalmazza. Az utolsó, hatodik fejezet azt mutatja be, hogy a bécsi döntés története korántsem zárult le az érintett területek megszállásával, hiszen a pontos határkijelölés, s a területátadásból származó mindenféle kérdés megoldása annak a kétoldalú bizottságnak volt
