Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
MŰHELY - Romsics Gergely: Egy kultusz rendszertana. Gondolatok Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919–1944 című kötete kapcsán
ROMSICS GERGELY 679 a Piłsudski-kultusz Horthyéhoz hasonló funkciókat látott el: területet foglalt a Sanacja, azaz a puccsal létrejött, pártok feletti „megtisztulást” szorgalmazó rend szer idején a tekintélyuralmi renddel szemben felsorakozó jobboldali erőkkel, úgy a Dmowski-hívőkkel (Nemzeti Demokrácia, ND), mint az ND jobbszélén jelentkező radikálisokkal. A Horthy-kultusz „megállapodott” formájával mutat hasonlóságot a lengyel esetben az is, hogy az alakzat a vezérkultuszon túl ideológiailag meglehetősen „üres” maradt, tehát a régi típusú autoriter rendszerek dogmatikus ideológiákkal szembeni tartózkodását és a vezérkultuszt párosította. Ezért nevezte Stanislav Andreski a rendszert „a két világháború közötti Lengyelországban a félfasizmussal szemben létrehozott pszeudo-fasiszta rendszernek” – legalábbis az „ezredesek”, Piłsudski utódai által a lengyel szélsőjobb felé történt részleges nyitás előtti időszakra vonatkoztatva. 15 Magyarországon Horthy református volta, valamint a katolicizmus és a protestantizmus hagyományai mentén pilléresedett társadalom nehezítette a portugál típusú, az egyházon nyugvó legitimációs diskurzus kialakítását, míg Franco esetében a fasiszták integrálásának szándéka tette elégtelenné a tradicionalista-egyházi kultuszokat.16 A tágabb köztes-európai nagyrégióban is könnyen ta lálható további példa hasonló, a politikai teret „foglaló”, „kitöltő” kultuszokra szándékosan pontos ideológiai tartalommal nem rendelkező politikai rendek esetében. A romániai királyi diktatúra kísérlete, de még a balti országokban lezajlott – különösen a litván – autoriter fordulatok, így Antanas Smetona rendszere egyaránt igyekezett integratív kultikus gyakorlatok bevezetésével és a politikai reprezentációk mezejének „megszállásával” saját szélsőjobboldali ellenzékét fékezni. 17 Turbucz könyve ezen a ponton sajnos megáll: regisztrálja a vezérkultuszok szempontjából nagyon is létező találkozási pontokat autoriter rendszerek és a totalizáló diktatúrák, így mindenekelőtt a fasizmusok között. Bár ezeket elemzi is, nem történik explicit kísérlet annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy a reprezentációs praxis területén kimutatott egyezések és a politikai-ideológiai célok tekintetében nyilvánvaló eltérések által jellemzett Horthy-rendszer, akárcsak egyéb, európai félperiférián kialakult hasonló rezsimek, a politikai későmodernhez (tehát a tömegpolitikához, a mobilizációhoz) fűződő ambivalens viszonyát éppen a kultuszok elemzése révén lehet-e pontosabban kijelölni Juan 15 Stanislav Andreski: Wars, Revolutions, Dictatorships. Studies of Historical and Contemporary Prob lems from a Comparative Viewpoint. London–Portland 1992. 69–72. 16 Jerzy Holzer: The Political Right in Poland, 1918–39. Journal of Contemporary History 12. (1977) 395–412.; Vö. Paul Preston: Populism and Parasitism. The Falange and the Spanish Establishment, 1939–75. In: Fascists and Conservatives. The Radical Right and the Establishment in Twentieth- Century Europe. Ed. Martin Blinkhorn. London 1990. 138–156. 17 Anatol Lieven: The Baltic Revolution. Estonia, Latvia, Lithuania anil the Path to Independence. New Haven 1994. 66–67.
