Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
MŰHELY - Romsics Gergely: Egy kultusz rendszertana. Gondolatok Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919–1944 című kötete kapcsán
EGY KULTUSZ RENDSZERTANA 672 a fasizmus felőli értelmezése – benne Franco-, Horthy-, sőt király-fasizmusokkal – a totalitarizmuselméletek jegyében homogenizált módon igyekezett a demokratikus rendszerek vagy demokratizáló politikai vállalkozások kudarcai nyomán kialakult rezsimek átfogó értelmezését adni.4 A kultuszépítés jelensége – amely álta lában kéz a kézben járt az erős embereken alapuló antidemokratikus rendek konszolidációjával – fontos mozzanatként szerepelt ezekben a kutatásokban, amely az „archetipikus” fasizmusok reprezentációs politikáihoz hasonítva a közös jelleg melletti érvként működött. Turbucz maga is igazolja, hogy ez az azóta meghaladott nézetrendszer nem minden empíria ellenében, inkább bizonyos elemek felnagyításával és mások figyelmen kívül hagyásával alakulhatott ki. Könyvének ötödik táblázata (314–315.) explicit módon a Hitler-kultusszal veti össze a kormányzó körül kialakított reprezentációs univerzumot, és számos egyezést talált. A munka egésze ugyanakkor ahhoz a fentebb azonosított historiográfiai áramlathoz zárkózik fel, amely a Horthy-rendszert a kultusz egyes vonásai és a kultikus gyakorlatok elterjedtsége ellenére autoriterként jellemzi. Ez az elmúlt csaknem fél évszázad meghatározó álláspontja, amely ugyan nem kizárólagos érvényű, de domináns úgy a hazai, mint a nemzetközi kutatásban. A nemzetközi irodalomból Juan Linz különböző munkáinak recepciója meghatározó itthon,5 de az establishmentautoritarizmus és a fasiszta mozgalmak elválasztását máig érvényes módon már Deák István elvégezte az 1966-ban megjelent Rogger-Weber-féle szintéziskötetben, amely az európai jobboldali áramlatok árnyaltabb értelmezésére törekedve a fasizmus-paradigmával történt szakítás egyik kulcsszövege a historiográfiában. 6 4 Ennek példája George L. Mosse: The Genesis of Fascism. Journal of Contemporary History 1. (1966) 14–26., különösen: 23.; illetve specifikusabban magyar kontextusban George Barany: The Dragon’s Teeth. The Roots of Hungarian Fascism. In: Native Fascism in the Successor States 1918–1945. Ed. Peter F. Sugar. Santa Barbara 1971. 73–82., ahogy a kötet egésze is jobbára a fasizmus mint általános értelmező paradigma felhasználásának példája. Érdekes ellenpont Ránki György eltérő – mai rendszerértelmezéseinkhez lényegesen közelebb álló – párhuzamos tanulmánya ugyanebben a kötetben. György Ránki: The Problem of Fascism in Hungary. In: Sugar: Native Fascism i.m. 65–72. A paradigma rendszeres kritikájához. Vö. Eugen Weber: Fascism(s) and Some Harbingers. The Journal of Modern History 54. (1982) 746–765. Weber, a Horthy-establishmentet tarka konzervatív-autoriter konglomerátumként bemutató, Deák István alább hivatkozott tanulmányát 1966-ban közlő úttörő kötet szerkesztője ebben a munkájában (is) határozottan felszólalt a „minden elnyomást, autoriter rendszert és reakciósságot a fasiszta ecsettel sötétre mázoló” (tarred with the fascist brush) megközelítés ellenében. Uo. 746–747. 5 A kulcsszöveget, amely meghatározó volt a linzi fogalomhasználat hazai bevezetésében, egy japán vendégkutató írta. Lásd Hirata Takeshi: A bethleni konszolidáció jellege a nemzetközi szakirodalom tükrében. Valóság 36. (1993) 11. sz. 54–66. Rövid recepciótörténete megtalálható a recenzált szerző egy korábbi tanulmányában, lásd Turbucz Dávid: A politikai rendszer jellege a Horthy-korszak első tíz évében. Múltunk 52. (2007). 4. sz. 228–245., különösen: 229. 6 István Deák: Hungary. In: The European Right. A Historical Profile. Eds. Hans Rogger – Eugen Weber. Berkeley–Los Angeles 1966. 364–407. Deák értékelése kapcsolódott Macartney a hazai szakirodalomban is jól ismert leírásához Horthy hatalmának önkorlátozó jellegéről. Carlile Aylmer Macart ney: October Fifteenth. A History of Modern Hungary I-II. Edinburgh 1961. I. 55–59.
