Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Jiří Januška – Petr Píša: A prágai egyetem első magyar tanszékének alapítása, működése és megszűnése az 1850-es években
651 Jiří Januška – Petr Píša A PRÁGAI EGYETEM ELSŐ MAGYAR TANSZÉKÉNEK ALAPÍTÁSA, MŰKÖDÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE AZ 1850ES ÉVEKBEN * Bevezetés Néhány évvel ezelőtt emlékeztünk meg a prágai egyetemen létrehozott első magyar tanszék felállításának 160. évfordulójáról. A magyar mint idegen nyelv intézményes oktatásának történetét feldolgozó szakirodalomból tudhatjuk, hogy a prágai volt a második magyar nyelvi tanszék Magyarország határain kívül. Az első tanszék a bécsi egyetemen jött létre, ahol Márton József (1771–1840) 1806-tól tevékenykedett a magyar nyelv tanáraként, majd 1848 elején – a császár 1848. január 22-ei döntése alapján – a magyar nyelv tanszékét is létrehozták, Reméle Nepomuki János (1808–1873) vezetésével.1 A prágai magyar tanszék élén, ahol 1854 és 1860 között folyt oktatás, nem professzor, hanem a mai terminológiával a lektor pozíciójának megfelelő tanári státusú személy állt. A tanszék eredeti célja tehát nem a magyar nyelv tudományos vizsgálata, hanem a gyakorlati nyelvoktatás volt. A fiatal, tevékeny, pályakezdő oktató Riedl Szende (1831–1873) – aki kinevezést kapott a tanszék élére – ennek az alapvető feladatnak a megvalósítását tevékenységével jelentősen túlszárnyalta. 2 Tanulmányunk fő célja, hogy levéltári források alapján áttekintsük a tanszék létrejöttének, működésének és megszűnésének folyamatát. A témát feldolgozó eddigi szakirodalom ugyanis kevés figyelmet fordított ezekre a forrásokra, és leginkább Riedl korabeli nekrológjaiból, illetve a Riedl saját írásából megismerhető adatokra épített.3 Tudomásunk szerint egyedül Zdeněk Šimeček, cseh szlavis ta támaszkodott tanulmányában az eredeti levéltári forrásokra, de ő is csak a * A tanulmány szövegének és valamennyi későbbi idézetének, valamint a nem magyar nyelvű dokumentumok fordítása Mészáros Andor munkája, akinek itt mondunk köszönetet a segítségéért. 1 Wiener Zeitung, 1848. január 5. 157. Vö. Nádor Orsolya: A magyar mint idegen nyelv tanításának múltja. In: Magyar nyelvmester. Szerk. Hegedűs Rita – Nádor Orsolya. Bp. 2006. 23–24.; Mikó Pálné: Márton József a magyar nyelvért. Bp. 1982.; Uő: Marseillaise és Gotterhalte. Bp. 1986.; Szinnyei József: Reméle Nep. János. In: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1906. XI. 752–754. 2 Riedl hármas (magyar, német és szláv) nyelvi-kulturális környezetben élt, így a szokásoknak megfelelően mindig az adott közeg szerint használta keresztnevének magyar (Szende), német (Anselm vagy Mansvet, illetve Mansuet, Manswet) és szláv (Mansvet) formáját. 3 Lásd Dr. Cs. K.: Riedl Szende (1831–1873). Vasárnapi Ujság 20. (1973) 44. sz. 525–526.; h. g.: Riedl Szende †. Magyar tanügy 2. (1873) 607–610.; Riedl Szende: Emlékbeszéd Schleicher Ágost külső l. tag felett. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből 3. kötet (1873) 7. sz. 1–14.
