Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
KÁLVINISTA ÉS/VAGY KATOLIKUS UNIÓ 624 című tervezet Ecclesiasticum fejezetében sem. Az 1688 júliusától 1689 novemberéig készült 500 kéziratoldalnyi tervezet szerzőjeként Leopold Kollonich és Franz Joseph Krapff udvari haditanácsos neve szerepel. A szakirodalom mégis Kollonich nevéhez köti az Einrichtungswerk létrejöttét, mivel ő volt a projektum kidolgozásával megbízott bizottság vezetője.3 Kollonich horvát nemesi családból származott és kivételes karri ert futott be a császári udvarban. Fiatal korában máltai lovagként harcolt, 1659-ben I. Lipót titkos tanácsosa, 1666-tól nyitrai, 1685-től pedig győri püspök lett. 1672-től 1684-ig a Magyar Kamara, 1692-től pedig az Udvari Kamara elnöke, 1691-től kalocsai, majd 1695-től esztergomi érsek. Buda visszafoglalásának napján XI. Ince pápa bíborossá nevezte ki, és a következő évben megbízta a császár az Einrichtungswerk ki dolgozására létrehozott bizottság irányításával.4 Az Einrichtungswerk az Ecclesiasticum című fejezetében a visszahódított (Neoacquistica) területeken rekatolizációt sürgetett ugyan, de elismertnek nyilvánította a lutheránus és református, megtűrtnek pedig a görögkeleti, az antitrinitárius és a zsidó egyházakat. A katolikus unióról a tervezetben nincs részletesen kidolgozott program, jóllehet a rutének – akiknek a papjai és püspökei „megértették, hogy az unió révén nemessé válhatnak és betagozódhatnak a papságba, és ennek következtében a világi hatalom és a parasztok terheitől mentesülhetnek”5 – egyesülését dicsérték az irat szerzői, és követendő példaként állították a többi görög rítusú magyarországi püspök elé is. A fentieknek megfelelően az 1691. december 4-én, Erdély közjogi berendezkedésének és a Habsburg Monarchiába való integrálásának alapdokumentumaként kiadott Diploma Leopoldinum első pontja kimondta, hogy az erdélyi fejedelemségnek a recepta religiók rendszerére épülő vallási és egyházi ügyei változatlanok maradnak, és a jezsuitákat sem engedik be az országba. Később azonban egyre több engedményt kaptak a katolikusok: az 1693. április 9-én kiadott császári pótdiplomában az uralkodó megengedte, hogy a katolikusok egyházukat és vallásgyakorlatukat állandósíthassák, megnyitva egyúttal a jezsuiták törvényesítése felé is az utat. Az egy hónappal később kiadott úgynevezett Alvinczy-féle resolutio (1693. május 14.) már nemcsak a reformátusoknak, hanem a katolikusoknak is előnyt biztosított a guberniumi hivatalok betöltésében. 1696-ban Illyés András esztergomi kanonokot és szebeni prépostot 3 Az Einrichtungswerk modern kiadása: Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn (1688–1690). Hrsg. János Kalmár – János J. Varga. Stuttgart 2010. Lásd még Varga J. János: Berendezési tervezetek Magyarországon a török kiűzésének időszakában. Az Einrichtungswerk. Századok 125. (1991) 440–459. 4 Kollonich unióban játszott szerepéről lásd László Szilas: Kardinal Kollonitsch und die Kirchenunion der Rumänen Siebenbürgens. In: Leopold Graf Kollonitsch. Sonderausstellung im Maltesermuseum Mailberg. Bearb. v. Werner Lamm. (Schriftenreihe des Malteser Museums Mailberg. Band 6.). [Mailberg 1981.] 25–30. (Szilas László nehezen hozzáférhető tanulmányának beszerzéséért Toma Katalinnak tartozom köszönettel.); Marton József: Die Persönlichkeit von Leopold Kardinal Kollonich. In: Die Union der Rumänen Siebenbürgens mit der Kirche von Rom – Unirea românilor transilvăneni cu Biserica Romei. Band II. Hrsg. Johann Marte et al. București 2015. 97–110. 5 Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn i. m. 107.
