Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
AZ OROSZLÁN, A SAS, A SZAMÁR ÉS AZ IGAZ MESTER 620 Luxemburgi–Anjou együttműködés, amely a visegrádi királytalálkozón kezdődött, ahol a Luxemburgiak – Károly Róbert és felesége segítségével – a lengyel királyi címről való lemondás fejében megtarthatták egész Sziléziát, amelyet még a Přemyslidák szereztek meg Lengyelországtól. E korábbi szövetségi rendszerben Lajos és Károly csak apjuk mellett léphetett fel, de 1342, illetve 1346 után már uralkodóként álltak egymással szemben. Nem tudjuk, miért maradt torzóban a Chronicon. Lehet, hogy talán azért, mert 1349-re ez a korábban jól működő kap csolat – már csak Margit halála miatt is – megbomlott. Összefoglalás Fejtegetéseink végén a következő eredményekről számolhatunk be Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményeinek rekonstruálásával kapcsolatban. A két magyar krónika közül egyértelműen az Ungarnchronik keletkezett ko rábban, ám nem önálló műként. A ma ismert német nyelvű krónika lehetett az a bizonyos „hozott anyag”, amelyről Mesterdalnokunk a Der meide kranz ban vall. Azaz német szövegként korábban keletkezett, de eredetileg csak az alapanyagot szolgáltatta az igazi alkotáshoz, a Lajos király tiszteletére írt Chronicon elkészü léséhez. Hasonlóan a Valerius Maximus fordításhoz, az alapanyag, azaz a német nyelvű prózai szöveg vélhetően Mügelni Henrik birtokában maradt, és valószínűleg jóval később, csak 1364 februárja körül került Habsburg Rudolfhoz, amikor a Privilegium maius miatt kitört, majdnem regionális háborúhoz vezető konfliktust sikerült elhárítani. Figyelemreméltó, hogy Henrik az Ungarnchronik – vélhetően a mű odaajándékozásához írt – bevezetőjében Rudolfra is azokat a kedvező exordiális toposzokat használja, amelyeket csak kedvenceinek, a Luxemburgiaknak tartott fenn.133 Valószínű, hogy az Ungarnchronik eredeti rendeltetésével magya rázható a benne fennmaradt rengeteg hiba, a rosszul idézett nevek, a néhol helytelenül lefordított szöveg. Helmut Ludwig már 1938-ban megjelent értekezésében felrótta Domanovszkynak, hogy az általa tévedésnek, rossz fordításnak tekintett szöveg egyszerűen az eredeti latin kézirat német átdolgozásának és lerövidítésének következménye.134 Hozzá kell azonban tenni: Mügelni Henrik ismert for dításai, kivonatai közül még az Ungarnchronik őrizte meg legjobban a mintájául szolgáló szöveg szerkezetét. Vélhető, hogy ehhez a műhöz az Anjouknak közvetlenül nem volt közük, hanem IV. Károly ajándéka lehetett Rudolf számára, aki 133 „[...] wann ich den namen seiner wirdickeit in das buches haubt meines getichtes zu allen czeiten secz durch recht und auch von schulden, seind mir aus seinem herczen flosz stewr und ware hilff.” Lásd Chronicon Henrici de Mügeln Germanice Conscriptum i. m. 105. 134 Ludwig, H.: Ungarnchronik i. m. 26–37.