Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 617 A bibliai személyek tulajdonságain, és az általános, irodalmi mintának tekinthető frázisokon túl fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy Mügelni Henrik nem akármilyen toposzokat jelenített meg latin nyelven a Chronicon ban. Azokból a versekből, illetve frázisokból merített elsősorban, amelyeket a Luxemburgiaknak szentelt életművében. Az úgynevezett göttingeni Cod. Phil. 21 számú kéziratban fennmaradt versek egyikében a költő Luxemburgi Vak Jánost is megénekelte, akit oroszlánként mutat be, és akinek az uralkodói erényei, így a milde (largitas), az ere (honor), gnad (clementia), recht (lex) mind-mind a sasban, azaz Károlyban, a morva őrgrófban, majd római királyban nyerték el értelmüket,119 aki János király magvából lett.120 A két vers jól illeszkedik a Der meide kranz munkánkban már idézett bevezetőjéhez, ahol a szerző a közben német–római császárrá avanzsált Károlyban lelte meg az oroszlán és a sas erényeinek letéteményesét (die der keiser beide fürt). Figyelemre méltó, hogy a Chronicon bevezetőjében Mügelni Henrik ki fejezetten párhuzamot von Luxemburgi Vak János és IV. Károly, illetve I. Károly és Nagy Lajos között. Ismeretes, hogy IV. Károly csak a cseh királyi címet örökölte meg apjától, a német–római királyi méltóságot Bajor Lajossal szemben sikerült megszereznie: először 1346 novemberében Bonnban – amely nem tartozott a koronázási helyek közé – ellenkirállyá választották, majd Bajor Lajos 1347. évi halála után 1349-ben Frankfurtban, immár a hagyományoknak megfelelően ismét királlyá választották, majd ugyanabban az évben Aachenban meg is koronázták. 121 Bár apja már 1346-ban meghalt a Crecy-i csatában, cseh királlyá is csak 1347-ben választották meg. Vélhető, hogy ugyanez volt Mügelni Henrik szándéka a Károly Róbert – Nagy Lajos párhuzammal is: az apja erényeit tökélyre vivő új uralkodónak állít emléket. Kérdés persze, hogy milyen konkrét következtetések levonását engedi meg a nyilvánvaló analógia. Mügelni Henrik – ahogy egyik monográfusa, Johannes Kibelka találóan megjegyezte – egész életműve antik, biblikus és középkori irodalmi exemplumokra épült, és a 14. században ismert filozófiai gondolkodást tükrözi vissza.122 Azonban már Stackmann és Hennig is felhívta arra a figyelmet, hogy a 18–20. számú vers a Mester költeményei között az egyetlen uralkodókat dicsőítő költemény.123 Azaz itt nem egyszerűen arról van szó, hogy 119 Dem wißen louwen lob uß mines herzen mar/ flüßt. sint in milde fant in einem adelar, /des quam er uf der hochsten wirde stufe./ der selbe louwe dri naturen an im hat:/ der tier ein küng, in truwen folget milde phad,/ sin todes welf weckt er in milde rufe. [...] der armen mangel frides hat ----- in vollen wol genossen/ sint das des milden louwen lut/ sie hat behut./ gnad, fride, milde, ere, recht/ ist gar uß im geflossen. Die kleineren Dichtungen Heinrichs von Mügeln I. i. m. Nr. 18. 29. 120 Den adelar werk sines adels hat benant,/ den die natur in künig Johannes herzen fant,/ daruß der milde same quam gerunnen. Lásd Die kleineren Dichtungen Heinrichs von Mügeln I. i. m. Nr. 18. 29. 121 Az 1346–1349 évi eseményekhez lásd Seibt, F.: Karl IV. i. m. 149–163. 122 Kibelka, J.: Der wâre meister i. m. 354–355. 123 Karl Stackmann: Der Spruchdichter Heinrich von Mügeln. Vorstudien zur Erkenntnis seiner Indi vidualität. Heidelberg 1958. 613.; Hennig, J.: Chronologie i. m. 260.
