Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 611 rat, azaz ezt tanácsolom/ezt javaslom fordulat. A császár egészen 1364-ig meg próbált folyamatosan ráhatni vejére, kezdetben apósi, később – császári minőségében – elsősorban jogi és diplomáciai eszközökkel igyekezett elejét venni a további konfliktusoknak. 1360 őszén levelet írt Nagy Lajosnak, amelyben arról értekezett, hogy alattvalói javát nézve visszavezeti vejét a jog és igazság útjára, 100 de kancellárjának egyik leveléből kiderül, hogy még 1362-ben is egykedvűen és igen nagy önuralommal vette tudomásul Rudolf mesterkedéseit. 101 Lezárva a Német aranybulla és a Privilegium maius viszonyának taglalását, a fenti megállapításokból három alapvető következtetés vonható le. Mindhárom alapvetően befolyásolja Mügelni Henrik két magyar vonatkozású krónikájáról alkotott képünket. Az első az, hogy a Der meide kranz nem közvetlenül IV. Károly császárrá koronázása után keletkezett, az 1355. év legfeljebb terminus ante quem non lehet ebben az esetben. Mivel Mügelni Henrik tisztában volt azzal a hierarchikus renddel, amelyet a Német aranybulla teremtett meg a birodalomban, valamint ismerte Petrarca filológiai szakvéleményét és Rudolf esslingeni esküjének részleteit, nincs okunk kételkedni abban, hogy a Der meide kranz és a fent idézett vers 1360 és 1364 között, legvalószínűbben 1361 után keletkezhetett. 1364 után ugyanis már nem lett volna értelme erről írni – ahogy alább még részletesen kitérünk majd rá –, mert 1364 februárjában IV. Károly és IV. Rudolf végleg megbékélt egymással, majd az osztrák herceg 1365 nyarán fiatalon és váratlanul meghalt. A másik levonható következtetés már Mügelni Henrik életművére és a Luxemburgiakhoz való viszonyára vonatkozik. Nyugodtan kijelenthető, hogy Mügelni Henrik egész életét és életművét, korai és kései műveit egyaránt átszövi a Luxemburgiak iránt érzett szeretete és hűsége. A jó barát bajban ismerszik meg, és vitathatatlan, hogy Mesterdalnokunk nem hogy nem hagyta el IV. Károlyt az osztrák herceg kedvéért, hanem a Der meide kranz ban vé delmébe vette a császár legnagyobb reformját, a Német aranybullá t, és egyértelműen állást foglalt a Privilegium maius követeléseivel szemben. Ez utóbbi következtetésből pedig kénytelenek vagyunk levonni a harmadikat is: ha ez így volt, akkor revízióra szorul Domanovszky Sándor elképzelése az Ungarnchronik , illetve a Chronicon keletkezési idejéről. Bizonyos, hogy a két művet nem köthetjük az 1359–1364 közötti időszakhoz, mert elképzelhetetlen, hogy Mügelni Henrik hajlandó lett volna egyszerre mindkét oldalon szerepet vállalni. Nem zárható ki persze az sem, hogy az Ungarnchronik átadására 1358 júliusa után és még a Luxemburgiakkal történt 100 Urkundenregesten zur Tätigkeit des deutschen Königs- und Hofgerichts bis 1451. Bd. 8. Die Zeit Kaisers Karl IV. 1360-1364. Hrsg. Bernhard Diestelkamp. Wien–Köln–Weimar 1996. Nr. 63. 52. 101 „Cesar invictissimus, sicut officii prefertur, ita predecessorum sequens vestigia, animo forti et bone mentis ordinacione contentus machinamenta rebellium pro nichilo ducens, virtuosi animi tranquillitate in gaudiis hilarescit.” Lásd Briefe Johanns von Neumarkt. (Vom Mittelalter zur Reformation 8.) Hrsg. Paul Piur. Berlin 1937. Nr. 7. 12.
