Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 609 az oroszlánbőrből, így ura felismeri, jól összeveri, és ismét zsákot kötöz a hátára.91 A legnagyobb változást azonban a meséből leszűrhető tanulság szövegében láthatjuk. Mügelni Henrik azzal inti meg a szamarat, hogy ne kívánjon hamis dicsőséget magának, ne ékeskedjen idegen tollakkal, hanem azt a ruhát öltse magára, amelyet az apja is viselt.92 Mügelni Henrik Aiszopósz-parafrázisa elsősorban a vers morális tanulsága miatt érdekes és egyedi. Az oroszlán ebben az esetben egyértelműen IV. Károly, akit egyéb verseiben és a Der meide kranz bevezetőjé ben is – cseh királyként – a cseh dinasztikus címerállattal azonosít.93 A meséhez fűzött magyarázat pedig szinte szó szerint megismétli IV. Rudolf Esslingenben tett és esküvel fogadott nyilatkozatát. Ebben az osztrák herceg arra tett ígéretet, hogy nem fog máshogy öltözködni, és nem visel majd más jelvényeket, mint ahogy apja és felmenői tették. 94 95 Kint, gere falscher eren nicht/ nach eselicher wise/du salst anzien dins vater wat / das ist min rat./nicht trit uf fremdes lobes zil,/ so stet di er in prise. 94 [...] daz ich weder mit keiserlichen oder kuniglichen bogen crucze cronen sceptir swerte noch in anderen sachen mich nicht anzihen will noch beginnen noch einige nuwe ding anders, wan min vater und min veteren seligen getan und gehandelt haben bii iren lebtagen [...] 95 A korábbi és újabb irodalomtörténet-kutatás elsősorban csak egyfajta költői intésnek tekintette Mügelni Henrik tanácsát, az egyetlen társadalomtörténeti értelmezési kísérlet pedig csak arra vonatkozott, hogy a szamár és gazdája között hierarchikus társadalmi (rendi-feudális) kapcsolat áll fenn. 96 Azonban egé szen bizonyos, hogy Mügelni Henrik egyedivé tette az oroszlánról szóló mesét. Aiszoposz fabulái Avianusnak köszönhetően általában ismertek voltak a korábbi 91 Ein esel fant eins louwen hut und zoch sie an./ er sprach: ’mich hat gelücke bracht uf dise ban./ mins heren gunst han ich mich gar erwegen.’/ die kleine tier gemein und ouch der here sin, die liten alle vor im großer forchte pin. /da er des louwen srünge solde phlegen,/ wie tumm da was seinn eseli! sin übermut in großen zorne brante, die oren uß der hüte fri/ im wurden: dabi in der here kante./ er gab im einen külen slag./ er sprach: ’du esel, woldstu mich betriegen?’/ er bant im wider uf den sack/ da must er sich in großen schanden smiegen.” Lásd Die kleineren Dichtungen Heinrichs von Mügeln I. i. m. Nr. 56. 84–85. 92 Uo. 93 „Sins arn und sines leuwen mut/lacht, wann er adelichen tut./ die der keiser beide führt./ dem weißen leuwen stet gesnürt/ der sterz zweifaldik in dem schilt,/ der schwarze ar in goltgetilt./der leu bedütet Bemerlant,/ der ar zu Rome milde fant,/ trüw, ere, recht, genaden tich: des helt sin hand der werlde rich.” Mügeln, H.: Der meide kranz i. m. 53–55. 94 Die kleineren Dichtungen Heinrichs von Mügeln I. i. m. Nr. 56. 85. 95 Rudolf esküje, bár többen idézik, nyomtatásban nem jelent meg. Az eredeti szöveg megküldéséért Eva Schlothebuer professzornak tartozom köszönettel. Generallandesarchiv Karlsruhe. GLK 67 805. 75r. 96 Pl. Sabine Obermaier: Fabel und Sangspruch. In: Sangspruchdichtung. Gattungskonstruktion und Garttungsinterferenzen im europäischen Kontext. Hrsg. Dorothea Klein – Trude Ehlert – Elisabeth Schmid. Tübingen 2007. 243–258. Ehhez a kérdéshez lásd 252–254.
