Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 605 nem ritkán – az a hiteles oklevél jelentette, melyet I. Barbarossa Frigyes császár Regensburgban állított ki a Babenbergek számára.69 A Privilegium maius számos, Ausztria belső ügyeit és a Habsburgok családi viszonyait rendező előírása mellett elsősorban Ausztria és a birodalom hűbéri viszonyát szabályozta. Gyakorlatilag kizárta, hogy a birodalom hűbérbirtokokat tartson fenn Ausztriában,70 és előírta, hogy a Habsburgokat csak saját tartományukban lehet beiktatni és leváltani. 71 Emellett ceremoniális előjogokat biztosított a Habsburg hercegeknek: lehetővé tette számukra, hogy a birodalmi nyilvános ceremóniákon főhercegnek tekintsék őket, közvetlenül a választók mögött ülhessenek,72 valamint megengedte, hogy lóháton, fejedelmi öltözékben, fejükön koronás kalapot viselve lépjenek hűbéri kötelékre a császárral.73 A Privilegium maius tehát nem pusztán egyenjogúsítot ta a Habsburgokat a választófejedelmekkel, hanem a Habsburgok körében eleddig ismeretlen titulus, valamint a hűbéreskü letételének különleges körülményei folytán egyenesen föléjük emelte őket. A főhercegi cím ugyanis nyilvánvalóan a Habsburgok származási hiátusait kívánta orvosolni: a 13. század végén még comites minus idoneinnek, kevésbé alkalmas, megfelelő grófoknak titulált család ezzel egyenlővé tette magát a 11. századi birodalmi nemesség több familiájával is. Azok ugyanis a Karolingoktól származtatták magukat, és mint például Brabant hercegei, már korábban is főhercegi címet viseltek.74 IV. Rudolf a lehető leggon dosabban igyekezett eljárni a hamisítás során, Frigyes eredeti oklevelét vélhetően megsemmisítette, a hamisított okleveleket láttamoztatta a pápai legátussal is, majd benyújtotta apósának, hogy az a hagyományoknak megfelelően hűbéri fogadalomtételekor erősítse meg őket. Valószínű, hogy a császár ekkor szembesülhetett az osztrák szabadságlevelek tartalmával. Nehéz eldönteni, hogy IV. Károly olyan hamisítványnak tekintette-e az egész Privilegium maius t, mely részben 69 Die Urkunden Friedrichs I. 1181–1190. Hrsg. Heinrich Appelt. (Monumenta Germaniae Historica. Diplomata X. 4.) Hannover 1994. Nr. 1040. 344–347. A Privilegium maiushoz lásd még Peter Moraw: Das „Privilegium maius” und die Reichsverfassung. In: Fälschungen im Mittelalter Bd. 3. Diplomatische Fälschungen I. MGH Schriften 33/3. München 1988. 201–224.; Schlotheuber, E.: Das „Privilegium maius” i. m. 143–165.; Uő: Die Rolle des Rechts in der Herrschaftsauffassung Kaiser Karls IV. In: Die Goldene Bulle. Politik – Wahrnehmung – Rezeption I. i. m. 141–168., itt: 147–155. 70 „Imperium quoque nullum feodum habere debet Austriae in ducatu.” Die Urkunden Friedrichs I. 1181–1190. i. m. Nr. 1040. 347. 71 „Dicti ducis institutionibus et destitucionibus in ducatu suo Austriae est parendum.” Die Urkunden Friedrichs I. 1181–1190. i. m. Nr. 1040. 348. 72 Si quibus suis curiis publicis imperii dux Austriae praesens fuerit, unus de palatinis archiducibus est censendus et nichilominus in concessu et incessu ad latus dextrum imperii post electores principes obtineat primum locum.” Die Urkunden Friedrichs I. 1181–1190. i. m. Nr. 1040. 348. 73 „Dux Austriae principali amictus veste supersposito ducali pilleo circumdato serto pinnito baculum habens in manibus equo assidens et insuper more aliorum princiupum imperii conducere ab imperio feoda sua debet.” Die Urkunden Friedrichs I. 1181–1190. i. m. Nr. 1040. 348. 74 Wilhelm Baum: Rudolf IV. der Stifter. Seine Welt und seine Zeit. Graz–Wien–Köln 1996. 73.
