Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 597 Ungarnchronik bevezetőjében így nevezi a régi írókat is, 28 azaz valószínű, hogy el sősorban az írói-művészi tevékenységet értette alatta. E gyanút erősíti meg, hogy egy helyen szerényen az Igaz Mesternek nevezi magát, aki fejedelmekről ír verseket.29 Azaz nem egyszerű versfaragó mesterember volt, hanem fejedelmek és királyok számára író művész. Az bizonyos, hogy műveltsége, és ismert műveinek magas stilisztikai, formai és tartalmi színvonala miatt komolyabb egyházi képzésben részesült és skolasztikus tudással rendelkezett,30 azonban egyetemi vég zettségére eddig semmilyen adat nem utal. Mindenesetre más műveiből kiderül, hogy a teológiát tekintette az artes felett álló legfontosabb tudománynak, általá ban érdeklődött filozófiai és teológiai kérdések iránt, ami arra utalhat, hogy akadémiai fokozattal rendelkezett. Nem tudjuk továbbá, hogy egyházi állása volt-e vagy sem. Magát laikusnak nevezi, a kutatásban felmerült, hogy kanonokként tevékenykedett,31 ám biztos adattal e tekintetben sem rendelkezünk. Egyéb életrajzi adatok hiányában csak fennmaradt művein keresztül tudjuk jobban megismerni szerzőnket. Saját magáról legbővebben Valerius Maximus római történetének32 német fordításában beszél, melyet Dionysus de Burgo kommentárjai alapján készített el. Bár a szöveget 1489-ben Augsburgban kinyomtatták és 14 példánya ismert,33 kritikai kiadásának csak előmunkálatai készültek el eddig. 34 A fordí tás, illetve szövegmagyarázat előszavából a következőket tudjuk meg: Heinrich von Mügeln a meisseni grófság földjén, az Elba mellett élt, történetét IV. Károly császár idején írta meg 1369-ben, a fordítást pedig a stájer Pettaui Hertnidnek ajánlotta. 35 28 „Als dy alten maister und die beschreiber der hystorien und der ding, dy begangen seynt, beschriben haben [...].” Chronicon Henrici de Mügeln Germanice Conscriptum i. m. 105. 29 „[...] er sal ein warer meister sin, der von den fürstem tichte. /ir milde richet ware kunst /nach adels gunst. /welch man nicht rechter künste kan,/ der fisch in wage sichte.” Die kleineren Dichtungen Heinrichs von Mügeln. Hrsg. Karl Stackmann. (Deutsche Texte des Mittelalters Bd. I.) Erste Abteilung. Die Spruchsammlung des Göttinger Cod. Philos. 21. Teilband I. Einleitung, Text der Bücher I–IV. Berlin 1959. Nr. 1. 3. 30 Kibelka, J. : Der ware meister i. m. 12. 31 Hennig, J. : Chronologie i. m. 79–81. 5. 32 Valerius Maximus: Factorum et dictorum memorabilium libri novem. Ed. Karl Kempf. Lepzig 1888. 33 Heinrich von Mügeln: Valerius Maximus: Die Geschichte der Römer. Augsburg 1489. 34 Johannes Kibelka – Heribert A. Hilgers: Unbeachtete Fragmente von Werken Heinrichs von Mügeln im Steiermärkischen Landesarchiv. Zeitschrift für Deutsche Philologie 89. (1970) 369–394.; Heribert A. Hilgers: Die Überlieferung der Valerius-Maximus-Auslegung Heinrichs von Mügeln. Vorstudien zu einer kritischen Ausgabe. (Kölner Germanistische Studien 8.) Köln–Wien 1973.; Karl Stackmann: Exempel nach Valerius Maximus im Traumton Heinrichs von Mügeln. In: Uő: Frauenlob, Heinrich von Mügeln und ihre Nachfolger. Hrsg. Jens Hausstein. Göttingen 2002. 158–181., különösen: 158–161. 35 A szöveget az ÖNB kézirattárában fellelhető egyik kézirata alapján idézem: „Als Valerius Maximus mit churczen besinten sweren worten zu latein beschriben hat dy spruch und dy chroniken, dye wirdiges gedechtnus sindt der Römer, Persen, Neden, Afferen, Chrychen Und anderen Land zu lob Tyberio dem chasyer, Also han ich Hainereich von Muglein gesessen pey der Elbe in dem land zu Meychsen dy selben sprüch und Chroniken betycht in dewscher zungen Pey chayser karl czeyten des virden nach
