Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 579 eltérő centrumokban készült – a dinasztikus hagyomány beállításával ellentétes Gizella-tradíciót tartalmazó – történeti feljegyzéseket sejtenünk: a) A szakirodalomban mindezidáig nem merült fel komolyabban annak lehetősége, hogy az Árpádok Magyarországán a királyi udvar vonzáskörzetén kívül is született volna bővebb szövegezésű országos história. Nyugat-Európa gazdag évkönyv-, gesta- és krónikatermésével összevetve a 11–13. századi történeti iro dalmunk meglehetősen szegényesnek bizonyul. Elsődleges terméke, a krónikakompozíció – amelynek textusa különböző korokban működő átdolgozók tollán formálódott – a dinasztikus történetírás képviselője. Nem gyanakodhatunk sem arra, hogy a Chronica (vagy Gesta ) Hungarorum egyes redakciói az uralkodó kör nyezetétől távol készültek volna el, sem pedig arra, hogy a központi szerkesztés helyi – esetleg napjainkra elveszett – hagyományokból merített volna. 196 b) Ha a krónikakutatás megállapításai nyomán el is fogadhatjuk tehát, hogy az Árpádok históriáját az uralkodó környezetében vezették, elviekben nem zárhatjuk ki az eshetőséget, hogy a központi szerkesztés mellett helyi hagyományok is léteztek, amelyekből – előbb vagy utóbb – az udvari tradícióba is beszivárogtak elemek. A magyarországi évkönyvirodalom gyér termése ugyanakkor azt sugallja, hogy a korai időkben rövidebb lélegzetű történeti alkotásokkal sem szükséges a dinasztia szűkebb vonzáskörzetén kívül számolnunk. Önálló történetírói műhely jelentősebb székesegyházi, káptalani vagy monostori központokban – így Székesfehérvárott vagy a 11. század végén gazdag könyvtárral rendelkező197 Pannonhalmán – sem formálódhatott ki.198 Amellett, hogy a dinasztikus gesta írás születésének idejében annalisztikus feljegyzéseket is vezethettek, kizárólag a 12. század végi kéziratban ránk maradt Pozsonyi Évkönyv (Annales Posonienses ), a műfaj egyetlen magyar országi képviselője tanúskodik.199 Az évkönyv korai értesüléseinek szinte minden lokális elemtől mentes jellege200 és az annalista működésének feltehető fehérvári helyszíne201 azonban csak tovább erősíthetik meggyőződésünket, hogy történet írásunk, legalábbis Kálmán koráig, kizárólag az uralkodói központhoz szorosan 196 Az uralkodói központ meghatározó szerepére és a magyarországi történetírás dinasztikus jellegére lásd Mályusz Elemér: Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon. (Irodalomtörténe ti füzetek 79.) Bp. 1973. 8.; Norbert Kersken: Geschichtsschreibung im Europa der „nationes”. Natio nalgeschichtliche Gesamtdarstellungen im Mittelalter. (Münsterische Historische Forschungen) Köln–Weimar–Wien 1995. 656–657.; Veszprémy L.: Megjegyzések korai elbeszélő i. m. 346. 197 A 80 kötetes könyvjegyzékre lásd Nemerkényi Előd: Latin klasszikusok középkori könyvtárakban: Magyarország a 11. században. Magyar Könyvszemle 119. (2003) 1–16., itt: 11–15. 198 Veszprémy L.: Megjegyzések korai elbeszélő i. m. 345. 199 Az évkönyvről összefoglalóan lásd Szovák K. – Veszprémy L.: Krónikák, legendák, intelmek i. m. 738–739. (A vonatkozó rész Veszprémy László munkája.) 200 Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 125.; Uő: Magyar historiográfia i. m. 28. 201 Uő: A történeti irodalom i. m. 126.; Uő: Magyar historiográfia i. m. 29.; Veszprémy L.: Megjegyzé sek korai elbeszélő i. m. 343.
