Nagy Sándor: 19–20. századi társadalomtörténeti adatbázis építése Budapest Főváros Levéltárában. Korall, 10. (2002 december). 217–222.
KORALL 10. 211 Tóth Eszter Zsófia Új irányzatok a magyar társadalomtörténet-írásban A hatvanas évek mint kutatási probléma (Beszámoló a Politikatörténeti Intézet konferenciájáról - 2002. szeptember 26.) A konferencia szervezői elsősorban az kívánták bemutatni, hogy az 1945 utáni időszak történelmének kutatása ma már nemcsak abból a szempontból jelent kihívást, hogy a politika boszorkánykonyháiban lezajló folyamatokat feltárják. A szocialista korszakkal foglalkozó társadalomtörténészek érdeklődésének középpontjában az emberek mindennapi életének bemutatása áll. A konferencián több előadó is azt elemezte, hogy a szocialista időszakban a hatalom miképpen befolyásolta az emberek mindennapjait, és az emberek milyen sajátos reakciókat alakítottak ki a „gondoskodó”, egyúttal „szankcionáló” állammal szemben. A mikrotörténet, a várostörténet, az oral history, vagy a társadalmi nemek története (gender studies) ma már maguk is több irányzatra ágaztak el. A hatvanas évek társadalomtörténeti ábrázolásakor mindegyik megközelítés érvényes, és gazdagíthatja a történettudományban már bevált módszereket. Az első előadást Juhász Borbála tartotta A nők és a hatvanas évek címmel. Az előadó szerint a nőtörténet szempontjából fontos kérdés, miért maradt el Magyarországon a feminizmus második hulláma, mert ez teremtette meg a modern nőtörténetírást, a történetírás feminista kritikáját. A szocialista államokról szóló feminista könyvek közül alapvető műnek tartják Barbara Wolfe Jancar 1978-ban megjelent A nő a kommunizmusban című munkáját. A nyugati kutatóknak a peresztrojka nyomán nyílt lehetőségük először arra, hogy ne csak hivatalos statisztikák, információk alapján, hanem antropológiai, szociológiai módszerekkel saját kutatásokat folytassanak a nők Szovjetunióbeli helyzetéről (ilyen kutatásokat végzett többek között: Sharon Wolcik, Barbara Jancar, Gail Kligman, Chirs Corrin, Barbara Cinhorn, Joanna Goven). A rendszerváltás után született, a „tradition studies ”-hoz tartozó kutatások már kritikusan szemlélték a szocialista rendszerekben élő nők helyzetét. Magyarországon, a hatvanas években több, nőkkel foglalkozó kutatásnak a KSH adott otthont. 1962-ben kormányrendelettel kizárták a nőket a nehéz fizikai munkák végzéséből, ezután nem lehettek a nők traktoroslányok, amely az ötvenes évek emancipációjának emblematikus jelképe lett. 1967-ben bevezették a gyest. 1968-ban lehetetlenné tették, hogy hagyományos női szakmákban (ápolónő, óvónő) férfiak is dolgozhassanak. A hivatalos emancipációs beszédmód mellett a hatvanas években az állam egyfajta hétköznapi ideológiát hirdetett meg, amellyel anélkül vonult vissza az emancipáció elveitől, hogy azt beismerte volna. A kádári konszolidáció időszakában visszatértek a hagyományosabb női szerepek hangsú
