Nagy Sándor: 19–20. századi társadalomtörténeti adatbázis építése Budapest Főváros Levéltárában. Korall, 10. (2002 december). 217–222.
220 Nagy Sándor 19-20. századi társadalomtörténeti adatbázis... ügyek a válóperekhez hasonló módon elkülönülnek; a Törvényszéken (itt nagyon kevés hagyatéki ügy maradt meg), és a járásbíróságokon kívül, ahol évenként saját keretszámmal bírnak, a közjegyzői fondok számottevő, ugyancsak világosan elhatárolható részét alkotják. A hagyatéki ügyek a vagyoni viszonyokról tájékoztató legfontosabb forrástípust jelentik, különös tekintettel az ezekben többé-kevésbé megmaradt hagyatéki leltárakra. Ami végül a végrendeleteket illeti, itt már nehezebb volt a pontos körülhatárolás, ezért a hatókört csupán a járásbírósági fondok külön állagait képező kihirdetett végrendeletekre kellett korlátozni, ennél számításon kívül hagyva a közjegyzői okirati sorozatokban szórványosan fellelhető (ezek a közjegyzői okiratok közül lesznek kiszűrhetők), valamint a hagyatéki ügyeken belül - esetenként - lerakott végrendeleteket. Szükséges másrészt leszögezni, hogy az Adatbázis mindenekelőtt - újszerű - levéltári segédlet, semmiképpen sem valamiféle kutatási projekt: iratfajták szerint megosztva, átlép ugyan fond- és állaghatárokat, azonban soha nem hatol ügyirat-szint alá. Ez azt jelenti, hogy az egyes pereket, perenkívüli aktákat, közjegyzői ügyiratokat stb. mint olyanokat érinti, s azok tartalma legfeljebb az e célra létrehozott megjegyzésmezőben nyer részletezést; pl. negatív módon megvilágítva a dolgot, a hagyatéki ügyekben felbukkanó végrendeletek, peres iratok, közjegyzői okiratok nem kerülhetnek felvitelre a végrendeletek-, polgári perek-, közjegyzői okiratok-táblába (a végrendeleteket egyébként, kifejtésre itt nem szoruló forrásértékük miatt, a hagyatéki ügyeknél külön mező jeleníti meg). Az Adatbázis megfelelő tagolásának nyilvánvalóan az egyes iratfajták sajátosságainak, a relevánsnak tekintett adatcsoportok megjelenítését kell szolgálnia. Ez - ti. a megosztás - más oldalról viszont kétségtelenül az integráció követelményével szemben áll. A problémát ezúttal egy mezőegyesítő lekérdezés beiktatásáva^oldottuk meg: a lekérdezés segítségével egyszerre tekinthetők meg (szűrhetők-rende-zhetők) a valamennyi adatbázis-részegység kiválasztott azonos mezőiben szereplő adatok. Ha tehát pl. valakit a Hatvany-Deutsch-család érdekel, nem kell végigböngésznie az egyes táblákat, elég a lekérdezés név-mezőjét szűrnie. (És hasonlóképpen, ha másvalaki budapesti kerületekre, utcákra, avagy foglalkozási csoportokra kutat.) A szóban forgó mezők a következők: 1. Fond/állag, amely, további mezőkkel együtt, a feldolgozott ügyirat visszakereshetőségét teszi lehetővé; másrészt ennek révén „helyreállíthatók” a szándékosan megbontott levéltári szintek is (azaz pontosan megmondható, hogy egy fond vagy állag mely részei vannak az Adatbázisba felvéve). 2. Év, ami az irat/ügyirat keletkezésének avagy az eljárás (a kettő nem mindig ugyanaz) évét jelenti; a mező segítségével meghatározott időszakaszok szűrhetők ki. 3. Ügyszám/jelzet, amely ugyancsak az ügyirat visszakereshetőségét, helyének pontos meghatározását biztosítja. 4. Név, vagyis az ügyfél (felperes, alperes, végrendelkező, elhunyt, avagy a közjegyzőhöz forduló személy) neve; ABC-rendbe állítva, névmutató alakítható ki. 5. Leánykori név, amely szintén az ügyfélre vonatemlített adatok alapján más forráscsoportok (házassági, betérési anyakönyvek, szentszéki perek) bevonásával tegyük használhatóvá a saját iratanyagot. (Ez persze túllép a szorosan vett levéltári munka körén, és így csak egyéni - munkaidőn kívüli - kutatás keretében képzelhető el.)
