Nagy Ágnes – Nagy Sándor: Társadalomtörténeti adattár az interneten. Elektronikus levéltári segédlet készítése Budapest Fˆváros Levéltárában. Korall, 30. (2007 december). 204–217.
216 KORALL 30. POLGÁRI PEREK A Budapesti Királyi Törvényszék 1872—1914 közötti polgári pereihez — ezúttal ugyanis, néhány járásbírósági állagrészt leszámítva, erről van szó - korábban semmiféle segédlet nem állt rendelkezésre. Mára a fennmaradt vagyoni perek (I. kútfő) 1904-ig, a házassági perek (V. kútfő) egészen 1911-ig — összesen 53 174 rekordot rögzítve — kerültek feldolgozásra. A törvényszéki pereken kívül a Pesti Központi Kir. Járásbíróság polgári perei (1914-től) tekintetében is folyamatos a gyarapodás. (Az adatbázisépítés tartalékai ennél is jelentősek: elég csak utalni a budai és pesti városi törvényszékek, valamint az „abszolutizmus-kori” bíróságok peres irataira, nem beszélve a fővároson jóval túlmutató — az ország központi területén illetékes - Budapesti Királyi ítélőtáblán fennmaradt nagy mennyiségű polgári peres anyagrészről, 1891-1950 között.) A házassági perek zömmel bontóperek, csak néhány érvénytelenítési per található. Nehezebben bontható ügytípusokra - az adatfelvitel során nem is mindig sikerült megfelelő módon - a vagyoni perek sorozata, amely a legkülönfélébb peres útra terelődő jogvitákat foglalja magában, mint például vagyonközösség megszüntetését, apaság elismertetését és gyerektartás fizetését, végrendelet érvénytelenítését célzó, továbbá igény-, örökösödési, felhívási (számadási), kártérítési, kötelmi, munkaügyi, szerzői jogi perek. A kutatás kapcsán mindig szem előtt tartandó, hogy az Adattár révén olyan peres anyagokat tártunk fel, amelyeket annak idején kímélet nélkül megselejteztek: az ügyek számottevő része megőrződött ugyan, de - egy-két eset kivételével - az ítéletpéldányokon, illetve a jogerőre emelkedést (vagy a per megszűnését) tárgyazó végzéseken kívül semmi sem maradt meg a pertestből.16 16 A polgári perek még egészen szerencsésen jártak: a Törvényszék 1872-1895 között büntető bíróságként is működött, ennek ellenére mindössze egyetlen lopási ügy iratai maradtak fenn. * * * Az ismertetés után még egyszer nyomatékosítani szeretnénk az elmondottakat: a Társadalomtörténeti Adattár semmilyen értelemben sem tekinthető lezártnak. Sem úgy, hogy a jelenlegi „metatárak” építését befejezettnek tekintenénk, sem úgy, hogy a „metatárak” körét véglegesen meghatározottnak tartanánk. De úgy sem, hogy az adatbázisépítést kizárólag a BFL-re gondolnánk korlátozni. Befejezésként éppen ez utóbbi megfontolást szeretnénk kiemelni: a kisebb (önkormányzati, egyházi) levéltárak korábban periférikusnak tartott, s a helytörténetírás számára fenntartott iratanyagai éppen azáltal tehetnek szert jelentőségre, ha kitörnek elszigeteltségükből, megmutatva a korábban láthatatlan kapcsolódási pontokat, s ha ilyen formán a helyi közösségeken túl körvonalazni képesek azt a hálózatot, amelyet Társadalomként képzelünk el és konstruálunk meg.
