Körmendy Lajos: Levéltári informatika. In: Körmendy Lajos (szerk.): Levéltári kézikönyv. Budapest, 2009, Osiris – Magyar Országos Levéltár, 637–732.
7. LEVÉLTÁRI INFORMATIKA • SZERK. KÖRMENDY LAJOS - 7.7. AZ INTERNET ALKALMAZÁSA • KÖRMENDY LAJOS - 7.7.2. Levéltári honlapokkal kapcsolatos ajánlások és elvárások
7.7. Az internet alkalmazása ■ 699 selhető korlátok között tartani az előbb említett kártékony küldeményeket, akkor az emberek bizalma megrendül az egész „intézményben”, leválnak a világhálóról, és elvész a végtelenül széles körű integráció és kommunikáció nyújtotta lehetőség. 7.7.2. Levéltári honlapokkal kapcsolatos ajánlások és elvárások Honlap kialakítása előtt a levéltárnak meg kell fogalmaznia azt a kommunikációs üzenetet, amelyet az internet segítségével a „világgal” kíván közölni, milyen képet kíván magáról adni, és milyen általános célt akar elérni a honlappal. Például: olyan nyitott, szolgáltató közintézmény, ahol komoly tudományos munka folyik, amely szívesen látja az érdeklődőket, mind a hazai, mind a külföldi kutatókat. A kommunikációs üzenettel a levéltár meghatározza az információközlés célját és azt a kört, amelyhez a honlappal szólni kíván. A kommunikációs üzenetnek megfelelően kell alakítani a honlap formáját, struktúráját és tartalmát. Például, ha az üzenetben az szerepel, hogy az intézmény egy jelentős helytörténeti műhely, akkor a honlapon az információkat ennek megfelelően kell súlyozni (részletes segédanyagot kell készíteni helytörténeti kutatók számára). A honlap formáját és stílusát a kommunkációs üzenettel összhangban kell kialakítani. Szabad, sőt ajánlott figyelemfelkeltő effektusokat alkalmazni, bátran lehet alkalmazni élénk színeket, az azonban nem felejthető el, hogy minden levéltár tudományos intézmény is, amelyhez nem méltó a hatásvadász megjelenítés, egyébként is a túlburjánzó hang- és képeffektusok áttekinthetetlenné tehetnek egy honlapot. Érdemes tervezni és a honlapon a lehető legtöbb helyen megjeleníteni egy saját, intézményi lógót. A dizájn nagyon erős hatást gyakorol a felhasználóra. Ha például sok díszes irat fényképe ékesíti a honlapot, ez azt a historizáló képet sugallja, hogy a levéltár a világtól elzárt, komoly tudományos kutatóműhely. így a modern adminisztráció, szolgáltatás stb., ami egyre inkább jellemző a levéltárakra, nem jeleníthető meg. A honlap szövegeinek szakszerűnek és közérthetőnek kell lenniük. A túlságosan tudományos, elvont szöveget a nem szakmabeliek egyáltalán nem értik. Ugyanakkor nem szabad olyan „közvetlen” stílust alkalmazni, ami nem méltó a levéltárhoz. A honlapon különböző felhasználói csoportoknak (levéltárosoknak, családkutatóknak, nagyközönségnek) kell információt adni, ennek megfelelően különböző stílusokat kell alkalmazni. Ez nem jelenthet gondot, ha a különböző csoportoknak szóló anyagok már a menürendszerben világosan elkülönülnek. A menürendszer tulajdonképpen a honlap struktúráját mutatja. A teljes tartalmat érdemes erősen tagolni, de hiba, ha a tagolás túlzott, és az egyes alfejezetek (almenüpontok) túl rövidek, esetenként csak néhány mondatból állnak. A gyakran bonyolult menürendszerben könnyen eltéved a felhasználó, amit feltétlenül meg kell előzni. Ajánlott a főmenüt mindig a képernyőn tartani, de ez önmagában nem elég, az is szükséges, hogy a használó azt is lássa, hogy a menürendszerben éppen
