Körmendy Lajos: Gondolatok a számítógépről, a felelősségről és a szakmáról. Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. 11–14.

KÖRMENDY LAJOS Gondolatok a számítógépről, a felelősségről és a szakmáról Immár három éve annak, hogy elkezdtem foglalkozni a számítógépek levéltári alkalmazásával. Az eltelt idő gazdag tapasztalatokat adott, talán nem haszontalan, ha ezeket a szélesebb közönséggel is megismertetem. Bár tapasztalt kollégák figyelmeztettek, álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen darázsfészekbe nyúlok, hogy milyen indulatokat tud kiváltani a legártatlanatob(nak tűnő} számítógéppel kapcsolatos javaslat is. Korántsem egyértelmű hazánkban az informatika levéltári megítélése. Nagy általánosságban szinte mindenki elismeri a jelentőségét — a közmegítéléssel nehéz nyíltan szembefordulni —, de mint tudjuk az ördög mindig a részletekben, a konkrétumokban lakozik. Vannak olyanok, akik határozottan leszögezik: addig amíg ennyi anyag rendezetlen, segédlettel nem ellátott, ne is álmodozzunk ilyesfajta luxusról, majd ha mindezek rendben lesznek, akkor nékifoghatunk a gépesítésnek. Ez annyiban igaz, hogy rendezetlen, feldolgozatlan anyagot nem érdemes számítógépre vinni, viszont korántsem biztos, hogy a kérdésfeltevés, illetve a benne rejlő bujtatott szándék helyes. Tehát: biztos, hogy nem akad olyan anyag, melynek feldolgozása viszont érdemes lenne, és tudják-e, hogy a számítógép — bizonyos vonatkozásban — segíti az említett alapvető munkákat? Egyébként nem ritka, hogy sokak számára a fenti észrevétel csak hivatkozási alap az informatika elhárítására. (Mellesleg más tekintetben sokszor hallottunk hasonló érvelést: amíg ilyen katasztrofálisak az egészségügyi oktatási körülmények, addig minek levéltárra még többet áldozni?) Sokkal gyakoribb, mondhatnám tipikus az a levéltárosi reagálás, hogy „mindez nagyon hasznos és üdvözítő, de én már túl öreg vagyok az ilyen ismeretek elsajátításához". És mondja mindezt esetleg egy kolléga, aki alig múlt harmincéves. Nem érdemes tovább sorolni a kifogásokat, bármilyen szórakoztató is lenne, inkább arra keressünk választ, hogy miért ez a nagy ellenállás, amely egyes helyeken már a szervezettség figyelemre méltó formáját is öltötte? Első helyen említendő az újtól való jelelem. A levéltárosok sohasem voltak túlságosan avantgárdok, ez a szakma jellegéből is adódik. így volt és van ez még az újdonságokra közmondásosán fogékony Egyesült Államokban is, ahol a kollégák a National Archives-ban több évig vitézül harcoltak a számítógép ellen, amíg rá nem jöttek, hogy ez a masina az ő munkájukat könnyíti meg. Ma az ottani irodákban több computer látható, mint nálunk írógép. Mindenki fél az újtól, akár bevallja, akár nem, a kérdés csak az, hogy a kíváncsiság vagy a kreativitás vagy a jobbra való törekvés legyőzi-e a félelmet. Sokan elmondták, leírták, hogy a manapság használatos számítógépprogramokat egy átlagos intel-11