Körmendy Lajos: Elektronikus iratok és levéltár. [Budapest,] 2017.

Előszó

5 Előszó Mintegy négy évtizedes (1975-2012) levéltári karrierem alatt szemtanúja és résztvevője lehettem annak a folyamatnak, amely során az informatika átalakította az iratokat, a levéltártant és természetesen magukat a levéltárakat is – teljesen logikusan, hiszen maga a modern társadalom is átalakult az információs-kommunikációs forradalom alatt. 25 évig foglalkoztam levéltári informatikai kérdésekkel, a gondolataimat kéttucatnyi publikációban osztottam meg az érdeklődő kollégákkal. Nyugdíjba vonulásom után úgy éreztem, hogy az elektronikus iratokkal kapcsolatos tapasztalataimat és tudásomat érdemes egy összefoglaló műben összegezni. Ösztönzött erre az is, hogy nem voltam teljesen elégedett a 2009-ben megjelent Levéltári kézikönyv vonatkozó fejezetével, és nemcsak az óhatatlanul bekövetkező gyors elavulás miatt. (A kiadványnak én voltam a főszerkesztője, és a kérdéses fejezet nagy részét is én írtam.) Ezért elhatároztam, hogy „újraírom” ezt a részt, más szemszögből, más megközelítéssel, de felhasználva a korábbi munkáimat. Az írás alatt három fő célkitűzés vezérelt: 1) összefoglaló képet adni az e-iratok problematikájáról; 2) megvilágítani a legmélyebb archivisztikai összefüggéseket; 3) az egész kérdést történeti és társadalmi keretbe helyezni. Az e-iratokkal foglalkozó szakirodalom hatalmas, már meglehetősen előrehaladt a szakosodás, ezért kevesen képesek átlátni az egész kérdéskört a maga bonyolult összefüggéseivel. Emiatt sok levéltáros „csinálja, bár nem érti”, és joggal feltételezhetjük, hogyha majd értik (az egészet), akkor jobban fogják csinálni (a maguk részét). De nem elég megérteni a makroösszefüggéseket, ismerni kell a mikrovilágot is, mert bármilyen furcsának tűnik is, az utóbbi sok tekintetben meghatározza az előbbit. (Hasonlóképpen, mint a fizikában: az atomi és a szubatomi szinten érvényes törvények határozták/határozzák meg a csillagok, a bolygórendszerek és a galaxisok, sőt az egész Világegyetem születését, működését és halálát.) Erre tettem kísérletet különösen a 3. fejezetben, ahol igyekeztem az e-irat elemi összetevőit definiálni és a működésüket röviden leírni. Talán a harmadik célkitűzés megvalósítása, a történeti és társadalmi keret fölvázolása jelentette számomra a legnagyobb kihívást. Ezzel nem nagyon foglalkoznak a teoretikusok, pedig alapvetően fontos szakmafilozófiai kérdés, hogy a levéltári elektronikus korszakot (benne az e-iratokat) különálló újként kezeljük-e vagy pedig kontinuumként. Én feltétlenül a második opció mellett teszem le a voksot, és remélem, hogy ebben a műben sikerült ezt bebizonyítanom. Ezért hívom fel mindig a figyelmet az analóg és az e-világ közötti azonosságra vagy hasonlóságra, persze nem hallgatva el a különbözőségeket sem. A tár-