Körmendy Lajos: Elektronikus iratok és levéltár. [Budapest,] 2017.
6 Az iratok hitelessége
34 zálják. A külső integritást a levéltárban a különböző szintű nyilvántartásoknak és segédleteknek kell biztosítaniuk, ezeket pedig főként leírás révén készítik el a levéltárosok.36 6 Az iratok hitelessége A hitelesség már az analóg másolatoknál is problémát okozott, pedig ezek némelyike, például a mikrofilm, bizonyos tekintetben szinte hamisíthatatlan volt (pl. egy felvételen belül nem lehet manipulálni egy irat szövegét). A hitelességnek különböző fokai vannak a hagyományos iratoknál. Egy adásvételi szerződésnek szigorú formai és tartalmi szabályai vannak, Magyarországon például nem elég csak az aláírás, tanúk is kellenek, sőt, minden oldalt minden aláírónak a kézjegyével kell ellátnia. Egy egyszerű, minden irattárban előforduló emlékeztetőnél már nincsenek pontos szabályok, de ajánlatos a készítőjének aláírnia, különben korántsem biztos, hogy hitelesnek bizonyul. Mindezek ellenére a levéltárban őrzött iratok igen nagy százaléka nincs aláírással ellátva, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek egyáltalán nem tekinthetők hitelesnek. Vannak közismert technikák (például pecsételés, jelzetelés), amelyek növelik a hitelességet, ezeken kívül azonban léteznek más, bonyolultabb hitelerősítő tényezők is: pl. a szerv iratkezelését pontosan rögzítő szabályzat, irattári terv, átadókönyvek, tételjegyzékek stb. mind ezt szolgálják. Az e-iratok hitelességét leginkább az teszi kétségessé, hogy könnyen manipulálhatók, és a beavatkozásnak közvetlenül nem marad nyoma: egy szövegfájlban például könnyedén átírhatunk egy mondatot, egy képfájlban átszínezhetünk, dúsíthatunk egy részt, egy hangfelvételből eltüntethetjük a háttérzajt. Ráadásul, amint arra az előzőkben többször utaltam, az irat alkotó elemei elválnak és rendkívül sérülékenyek, a hordozó gyakran változik, a forma módosulhat (pl. konvertáláskor). A hitelesség nem azonos a jogi bizonyító erővel, annál szélesebb fogalom, amennyiben a társadalmi ítéletre utal: a használóknak (kutatóknak) is hitelesnek kell elfogadniuk az iratot. Közkeletű definíció szerint egy irat akkor hiteles, ha valóban az, aminek állítja magát. A hitelességet gyakran összekötik más fogalmakkal, mint a megbízhatóság (egy irat képessége, hogy hiteles bizonyítékként szolgáljon), az identitás (azok az attribútumok, amelyek karakterizálják és megkülönböztetik más iratoktól), az integritás és a fixitás. A hitelesség kérdésével legrészletesebben az InterPARES-projekt foglalkozott, szerinte két szinten kell biztosítani a hitelességet:37 36 Erről bővebben lásd a 8.4. és a 9. fejezeteket is.
