Körmendy Lajos: Az optikai lemez levéltári alkalmazása. Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. 29–32.
tehát kevés a tapasztalatunk, a íevéítári alkalmazás pedig világszerte csak kísérleti stádiumban van.3 Képalkotásának a lényege a következő: egy scanner (a rendszer „fényképezőgépe") a behelyezett irat képét apró (fekete-fehér) pontokra bontja, majd a pontokat digitális jellé (igen-nem) alakítja. A digitális jeleket egy lézersugárral „beégeti" egy vékony, hőérzékeny bevonattal ellátott lemezre — ezzel megtörtént az írás. Az írással párhuzamosan számítógéppel kell regisztráltatni az egyes iratok fontos információit (pl. tárgy, helynév stb.). Kereséskor, azaz olvasáskor a számítógép utasítása alapján a lézersugár megkeresi a lemezről a megfelelő irat digitális információit, és azokat fekete-fehér pontokká, azaz képpé alakítja. Az optikai lemezeknek több típusa van: ROM (Reád Only Memory): csak olvasható lemez; WORM (Write Once Reád Many Times): egyszer írható, sokszor olvasható lemez; újraírható magneto-optikai lemez. Archiválási célra egyértelműen a WORM lemezek alkalmasak, és jogi bizonyítás szempontjából is csak ezek jöhetnek szóba, mert nem manipulálhatók. Az újraírható magnetooptikai lemezek, bármilyen vonzó is ez a tulajdonságuk, éppen emiatt kizárhatók/1 Archív alkalmazásnál külön gonddal kell kiválasztani a szoftvert: olyan adatbáziskezelő program kell, amely az egy csoportba tartozó iratokat (ügyirat, tétel) „láncolja". Az optikai lemez hallatlanul nagy előnye a kis helyigény. Egy 5 hüvelykes lemez 10—20 ezer oldal irat képét tartalmazhatja. (A vele összevethető 16 mm-es mikrofilm egy tekercsére csak kb. 3000 felvétel fényképezhető). A kis helyigény hosszú távon raktári hely takarékosságot jelent: több millió oldalt tartalmazó lemezek is elférnek egy szekrényben, ráadásul klimatizált raktártér sem szükséges. Hihetetlenül gyors és automatizált a visszakeresés is: a gép pár másodperc alatt megtalálja a keresett iratot a lemezen, sőt, arra is van lehetőség, hogy több lemez között válogasson (juke box). Mivel számítógép irányítja az egész rendszert, programtól függően lehetőség van arra, hogy a keresés több szempont alapján történjen. (A szintén automatizált visszakeresési rendszerrel bíró ún. CAR [Computer Aided Retrieval System] mikrofilmrendszerek lassúbbak és csak egy tekercsen belül versenyképesek.) Nagy előny, hogy az optikai lemezek nem sérülékenyek és nem érzékenyek. Egy lemezt akár több száz órán keresztül is használhatunk azaz olvashatunk róla az adatokat anélkül, hogy legcsekélyebb mértékben is károsítanánk, mivel a lézersugár nem jelent mechanikus kontaktust a gép és a lemez között. (Nincs így ez a mikrofilmnél, ahol egy az olvasóba került homokszem több ezer oldalon keresztül olvashatatlanná tehet sorokat.) A lemezek őrzése hosszú távon sem igényel klimatizált raktárteret. Míg a mikrofilmrendszer bevezetése bonyolult beruházási feladat, hiszen egy laboratóriumot kell kiépíteni, az optikai lemezzel működő készülékek bármilyen átlagos irodahelyiségben használhatók, (nem hálózati) bevezetésük nem igényel külön infrastruktúrát. Komoly hátrány viszont a lemezek rövid élettartama. (A mikrofilm becsült élettartama sokszorosa az optikai lemezének.) A gyártók általában 15—30 évig vállalnak felelősséget. Ismereteim szerint egy gyártó garantál 100 évet, amit független vizsgálatok is megerősítettek, ezt a típust viszont Magyarországon nem forgalmazzák.5 A jövőben ezen a területen bizonyára lesz fejlődés, de most a rövid élettartamú lemezekkel kell dolgozni. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a lemezeket 8—28 évente át kell másolni, ami nagyon megnöveli a fenntartási költségeket. Igaz, a többszöri átmásolás nem jelent minőségromlást — ellentétben a mikrofilmmel. 3,0
