Kóta Péter: Digitális forráskiadás. Gondolatok alapvető kérdésekről. Turul, 88. (2015) 4. 130–143.
131 (szöveg)kritikai, azaz szöveget konstituáló módszerű kiadásra asszociál, pedig Sahle meghatározásban valójában többről van szó: A forrásszöveg kibővítése („enrichment ”) járulé kos információkkal, például nevek, fogalmak azonosítása, magyarázata, problémás olvasatok körülírása, stb. „Kritikai szemlélet kell annak eldöntéséhez, hogy milyen és menynyi hozzákapcsolt anyaggal, milyen formában kell összefüggéseiben elhelyezni („be contextualized ”) a szöveget, hogy érthetőbbé és hozzáférhetőbbé tegyük.”4 Ez a bővítés magát a forrást gyarapítja, nem a megjelenítés eszköztárát, mint az elektronikus forráskiadványnál. Valójában erről beszélt Szentpétery Imre: „... már régóta elkövetkezett az az idő, amikor a közzététel munkáját a kritikai feldolgozásnak kell felváltania és folytatnia... a diplomatikai kritikának..., amely az immár bőséges anyagot átvizsgálja, elbírálja, rendezi és a történeti feldolgozás számára kellőképpen előkészíti.”5 4 Uo. 5 Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Bp., 1923.1. 6 Elena Pierazzo: Digital Documentary Editions and the Others. Scholarly Editing: The Annual of the Association for Documentary Editing, 35 (2014) http://www.scholarlyediting.org/2014/essays/essay.pierazzo.html. 7 Peter Robinson: Towars a Theory of Digital Editions. Variants, 10 (2013) 105-131. 8 Hahn Judit: Honlap, weblap, webhely: terminusok útvesztőjében. Magyar Nyelvőr 134. (2010) 240-249. 9 RessL: i. m. 25. 10 Zsoldos-Demjén Anetta: Digitális szövegrögzítés TEI irányelvek alapján. In: Filológia és textológia a régi magyar irodalomban. (Szerk. Kecskeméti Gábor, Tasi Réka.) Miskolc, 2012., 491-503. http://www.tankonyvtar.hu/ hu/tartalom/tamop422b/2010-0008_kotet21_06_zsoldos_demjen_anetta_ digitalis_szovegrogzites_tei_iranyelvek/adatok.html. 491-2. Dokumentarista (esetleg-dokumentum-centrikus, dokumentum-elvű/-alapú?) kiadás: A fizikailag létező dokumentumokra koncentráló, azokat minél hívebben reprodukálni akaró kiadás. Ennek elveit már a digitális forradalom előtt felvázolták, de a könnyen elérhető, nagy mennyiségű digitális fakszimile megjelenése óta kap egyre nagyobb támogatást.6 A módszer kritizálói szerint viszont ily módon elsikkad az irodalmi mű egysége, a szerző szándéka.7 Valójában még olyan közhasználatú fogalmak elevezése is ingadozó, mint a honlap, webhely, portál, stb. Ennek a kérdésnek a megoldását - ha van - hagyjuk a nyelvművelőkre, ám a fogalmi tisztázást nem spórolhatjuk meg.8 A hazai helyzet „Minimális követelmény, hogy a felhasználónak, a kutatónak megteremtsék legalább az egyéni elektronikus keresés és mutatózás lehetőségét.”9 „a Magyarországon ma igényesnek számító digitalizálási projektek csak reprodukálnak, azaz az elektronikus művet az annak alapjául szolgáló - nem is a legmegbízhatóbb szövegminőségű - papíralapú változat lapszámainak megfeleltetve teszik közzé - csupán egy egyszerű keresési funkcióval bővítve a lehetőségeket a nyomtatott műhöz képest...”10 Ebbe a típusba sorolható A középkori Magyarország digitális könyvtára elnevezésű MNL-adatbázis.11 Az okmánytár-gyűjtemény a legfontosabb nyomtatott kiadványok anyagába nyújt betekintést. De ha egy kicsit alaposabban nézzük a dolgot, kiderül, hogy az - akár száz évesnél is idősebb, tehát a tudomány akkori állapotát tükröző - közlések digitális szövegébe, a kinyomtatott hibák mellé - éppen a digitalizálás következtében - újak is bekerültek. Példaképpen egy szó keresése kapcsán összegyűlt tapasztalataimat szeretném közzétenni. A keresett szó a „captivavit”. Ebben az alakjában 34 előfordulást kapunk. Ebből találomra kiválasztunk kettőt, amely a Wenzel-féle Árpádkori új okmánytár (ÁÜO) hetedik kötetében található. A továbbiakban erre a kötetre irányul elsősorban a figyelmünk. Biztos ami biztos alapon rákeresünk a „captiuauit” alakra is; ami annál is indokoltabbnak látszik, mert mint kiderül, ebből még több van az adatbázisban: 49 db, egy az ominózus ÁÜO VII. kötetben. A továbbiakban az előfordulások számadatait (2/34), (1/49), stb. formában adjuk meg, az első szám jelenti a VII. kötetben találhatók számát, a második az egész adatbázisban tartalmazottakét: Captivavit (2/34; ÁÜO VII. 550, 555), captiuauit (1/49; ÁÜO VII. 100). Tesztelési célból a 100. oldalról kiválasztunk egy másik szót; ezúttal nem egészen találomra, hanem célzottan a nehezen olvasható (kopott) betűk felismerésének az ellenőrzésére, a - „condempnatus”-t. Az oldal képén látható kézírásos bejegyzések most inkább zavarják (a gépi), mint könnyítik a(z emberi) kiolvasást! Amikor megkapjuk a keresés eredményét, némi csalódottsággal látjuk, hogy a 20 találatból 1 az ÁÜO Vll-ből származik, de az nem a minket érdeklő példány: condempnatus (1/20; ÁÜO VII. 78)! Hol lehet a hiba? Nézzük meg a „condempuatus”-t, és az „eondempnatus”-t, mint lehetséges sajtóhibás alakot. Az eredmény mindkétszer (0/0). Próbálkozzunk módszeres eljárással, a helyettesítő karakterek alkalmazásával. 100 IV. Béla királynak Turduna birtokát tárgy azó adománya Miklós gömöri főispán számára. 1240. Bela Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Chroacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie Cumanieque Rex omnibus Christi fidelibus presentem paginam inspecturis salutem et omnc bonum. Cum incomprehensibilis Diuine dispositions altitudo ad hoc gladium Regibus concesserit, ut malefactoribus uindicta, laus uero bonis iusta per eum distribucione reddatur, suadet racio et iuris rigor cxigit, ut uec malcfactorum peruersitas transeat inpunita, nec bene meríti suis stipendiis defraudentur. Hine est, quod ad noticiam uniuersorum harum tenore uolumus peruenire, quod cum Jula Banns quondam de genere Kean, pro manifesto infidelitatis crimine per nostrum, nec non karissimi fratris nostri Colomani Regis et Ducis totius Sclauonie Illustris, hac omnium Baronum nostrorum sentenciam fuisset condempnatus, ac uniuersa ipsius bona ad nostram manum fuissent deuoluta, ipso suam uitam in nostris uinculis finiente; nos quandam ipsius possessionem nomine 11 http://mol.arcanum.hu/medieval/ .
