Katona Csaba – Körmendy Lajos – Kerekes Dóra – Lakatos Andor: Internet és levéltár. Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. 3–24.
háló, amelyet ma internetként ismerünk. Magát a szót 1974-ben alkalmazták először egy tanulmányban. Az internet szolgáltatásai nem csupán a számítástechnikai és a tudományos világot, de a ma társadalmát is erősen átalakították. Az internet olyan folyamatokat indított meg, amelyeket a 17. századi ipari forradalomhoz hasonlíthatunk. A hálózat az emberek mindennapi életének szerves részévé vált. Az, aki az internetet használja, szabadon jut hozzá hírekhez, információkhoz, ráadásul több, egymástól független forrásból teheti mindezt. Amikor az internetet használjuk, akkor érdemes figyelembe vennünk, hogy nem számítógépek kommunikálnak számítógépekkel, hanem az adott gépen futó szoftver(ek) egy adott, másik gépen futó szoftver(ekk)el. Amikor használjuk az internetet, akkor valójában egyszerre két programot veszünk igénybe: a kliens és a szerver programot. A kliens program a személyi számítógépünkön fut, ez jelenik meg a képernyőn, ebbe visszük be a billentyűzet, illetve az egér segítségével a kért adatokat, és ez keresi meg az igényelt információkat a szerveren. A szerver program viszont abban a számítógépes rendszerben fut, amelyben keresünk, azaz amelyik a szolgáltatást biztosítja. Ez várja a felhasználó igényeit, biztosítja a kliens program számára a kért információkat. A felhasználónak csak a kliens programmal kell dolgoznia, a szerver program számára „láthatatlan". Az internet nagyszerűsége abban rejlik, hogy nincsen központja, nincsen ún. „központi gép". Minden gép, amely kapcsolódik a hálózathoz egyszerre lehet fő-, valamint alállomás is. Ha tömören akarjuk megfogalmazni, akkor az internet egy olyan, telefonvonalakból és számítógépekből álló rendszer, amelynek bármelyik pontja képes kapcsolatot teremteni bármelyik másik pontjával. Eredetileg ugyan katonai, majd szakmai célokra jött létre, de hamarosan az általános kommunikáció, az információtovábbítás, a média, valamint az emberi kapcsolatteremtés és -tartás egyik legfőbb eszköze lett. Az internet használatában a szabályozást az ún. internet protokollok jelentik. Protokollnak nevezzük azt, a sok esetben szabványban rögzített eljárást, amely az adatátvitelt szabályozza. A hálózati protokollok feladata, hogy a számítógépek között (pl. fizikai eszközök, hálózati kártya, modem stb. segítségével) az adatokat elküldje, illetve az adatok átvitelét ellenőrizze. A homogén (kis méretű) hálózatok egyik jellemző protokollja az IPX/SPX (pl. a MOL-ban is használt Novell hálózat esetében), a heterogén (nagy méretű) hálózatokat az Internet Protokoll, valamint a TCP,17 amelyeket együttesen TCP/IP-nek nevezünk, jellemzi. A TCP/IP tehát az internet jellemző hálózati protokollja, amelyen belül egy számítógépet az IP-címe alapján azonosítani lehet. Mivel az IP-cím számsorokat jelent, amelyekkel a gép könnyen elboldogul, de az ember nehezen jegyzi meg, 1984-ben bevezették a domainnév]S rendszert, ami könnyebbé tette a hostok,]9 a valamilyen szolgáltatást nyújtó, hálózatba kapcsolt számítógépek címzését. Az internetben rejlő lehetőséget elsőként a kutató- és oktatási intézetek ismerték fel. A hálózat használatát előbb az e-mail, majd a „hírcsoportok" forradalmasították. A mind sokoldalúbb információkereső és -továbbító eszközök terjedése oda vezetett, hogy 1992-17 Transmission Controll Protocol. Korábban a UNIX, ma több hálózat, illetve az internet hálózatkezelő protokollja. 18 Domain Name. Egy helyet azonosító egyedi név. Mindig két vagy több részből áll, amelyeket pont választ et egymástól. Hálózati kapcsolatban a cím tulajdonosát hierarchikus formátumban azonosító címe. Segítségével adhatók és különböztethetők meg cégek, intézmények, szervezetek és magánemberek internet címei. 19 Olyan számítógép egy hálózat ban, amely a hálózat többi számítógépe számára is hozzáférhető szolgáltatásokat nyújt. Elég gyakori, hogy egy gépet több szolgáltatás nyújtására használnak. 8
