Katona Csaba – Körmendy Lajos – Kerekes Dóra – Lakatos Andor: Internet és levéltár. Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. 3–24.
(Staatsarchiv) is, arról nem is szólva, hogy — mindkét állam esetében — jószerivel minden, magára valamit is adó településnek van saját levéltára (Stadtarchiv). Nagy-Britanniában, az USA-ban és Ausztráliában az egyes közigazgatási egységek, illetve települések levéltárai többnyire valamilyen nagyobb gyűjtemény (ha úgy tetszik: gyüjteményegyetem) részeként működnek, általában könyvtárral egyetemben, de vannak példák természetesen az önállóságra is, még olyan kisebb városok esetében is, mint pl. az angliai Bury. Az általában kisebb méretű egyházi levéltáraknál a honlapok aránya már csak kb. 60-70%, és gyakori, hogy a levéltári szájt a fenntartó intézmény-szervezet honlapjához kötődik. Ezeknél a kis levéltáraknál a kereshetőség a különféle linkgyűjtemények hibáielavulása miatt néha kívánnivalót hagy maga után, legmegbízhatóbban a fenntartó szervezetek felöl keresve találhatók meg a levéltáraik, ebből is érezhető a szoros kapcsolat a levéltárak és fenntartóik között. Az élenjáró országok levéltárai nemcsak értik az internet jelentőségét, de a lehető legjobban ki is használják a kínált lehetőségeket. Ezekben az intézményekben a honlap az első számú komplex tájékoztatási eszköz, amellyel különböző rétegeket, közösségeket szólítanak meg: szakmabelieket, professzionalista kutatókat, egyetemistákat, iskolásokat és általában a laikus nagyközönséget. A különböző célközönségnek szóló információkat jól láthatóan elkülönítik, általában már a menürendszerben. A Kanadai Nemzeti Levéltár (Library and Archives Canada) honlapján pl. külön menüpontblokk szól a levéltárosoknak, a könyvtárosoknak és a kiadóknak.23 A szakmabelieket — akik alatt az angolszász országokban nemcsak levéltárosokat, de irattárosokat és records managereket is értenek — naprakész információval, iratkezelési tanácsokkal, mintákkal, kutatási eredményekkel látják el. Az Ausztrál Nemzeti Levéltár (National Arrchives of Australia) honlapján Recordkeeping (Irattározás), az angol Nemzeti Levéltár (The National Archives) szájtján pedig Services for Professionals (Szolgáltatások szakmabelieknek) menüpont alatt találhatók ezek az információk.24 A laikus nagyközönség érdeklődését változatos eszközökkel próbálják meg fölkelteni. A honlapnak, különösen a nyitólapnak a szín- és formavilága gazdag, a megjelenő illusztrációk (esetleg háttérként) érdekesek és figyelemfelkeltők, ugyanakkor nem esnek át a ló másik oldalára és szolid, visszafogott intézmény benyomását keltik az említett formai jegyek ellenére. A brit területi levéltárak honlapjaira is jellemző — pedig Nagy-Britannia igazán nem vádolható a hagyományok iránti érzéketlenséggel —, hogy az egyes intézmények modern vonalvezetésű, egyszerű, hangsúlyozottan „újhullámos" képi világot, valamint szerkezeti felépítést jelenítenek meg, ugyanakkor a színeket az elegáns visszafogottság jellemzi. A Kanadai Nemzeti Levéltárat és a Kanadai Nemzeti Könyvtárat idén májusban egyesítették, az új intézmény neve Kanadai Könyvtár és Levéltár (Library and Archives Canada). A honlapjuk (http://www.collectionscanada.ca) természetesen tükrözi az integrációt, tehát egyaránt szól levéltárosoknak és könyvtárosoknak, illetve az érdeklődő közönségnek. Az integráció legfontosabb indoka egyébként az volt, hogy a két intézmény egyesítve jobban tudja szolgálni az információért hozzájuk forduló polgárokat, ennek megfelelően pl. a honlapon adatbázis kereséskor a számítógép egyaránt keres a levéltári és a könyvtári adatbázisokban. Ausztrália: http:/Avww. naa.pov.au , Anglia: http://www.nationalarchives.gov.uk, A továbbiakban angol, ausztrál, illetve kanadai konkrét példáknál ezekre a honlapokra utalunk 13
