Káli Csaba: E-archivum a gyakorlatban – felhasználói tapasztalatok és lehetőségek. Levéltári Szemle, 57. (2007) 2. 3–13.
Erre leginkább azokban a levéltárakban volt szükség, ahol nem állt rendelkezésre megfelelő informatikai szakember vagy a hardver oldalon jelentkeztek szűk keresztmetszetek. Ez utóbbi gondról a megelőző évek szakfelügyeleti jelentéseinek tükrében a Levéltári Kollégium is tudott, és még a program kiadását megelőzően egy pályázat kiírásával gondoskodott arról, hogy valamennyi, a programot majdan használó intézmény hozzájusson megfelelő minőségű szerverekhez és kliensgépekhez, amit a pályázó levéltárak többékevésbé időben meg is kaptak. Az elektronikus help és a jelszó A telepítésen túljutva végre hozzá lehetett kezdeni a program érdemi megismeréséhez, feltéve ha sikerült megnyitni a program leírását tartalmazó elektronikus helpet, más néven a használati útmutatót. Sajnos jelen pillanatban még mindig vannak olyan levéltárak, akiknek ez valamilyen ismeretlen oknál fogva nem sikerült. Lehetséges, hogy talán azért, mert nem is tudnak a létezéséről? Erre pedig mindenképpen szükség volna, hiszen a mellékelt használati utasítás figyelmes tanulmányozása nélkül záros határidőn belül elég nehezen lehet kiismerni a program működését és felhasználási lehetőségeit. A help a kapott e-Archivum CD-n az e-Archívum help könyvtárban található. Itt az index.html állomány elindításával tudunk belépni. Formátuma megegyezik az internetes oldalak formátumával, így aki már használt internetet, valószínűleg ezt is képes lesz használni (egyébként a welcome.html állomány elindításával kapunk egy kis leírást a segédletről.) Használata régebbi, frissítési lehetőséggel nem rendelkező — nincs internetre rákötve, hogy a böngésző le tudja tölteni az esetlegesen szükséges kiegészítéseket — böngészők esetén jelenthet problémát, bár nem valószínű. Az elektronikus help azonban — különösen első olvasatra — nem minden esetben aratott osztatlan sikert. A legradikálisabb álláspont e téren a „szinte használhatatlan" megállapítás volt egy kolléga részéről, ami nyilván túlzás, de kifejezi azt a disszonanciát, ami a levéltárosok (informatikusok) elvárásai és az e címen segítség gyanánt ténylegesen kézhez kapott használati útmutató között feszül. A jó vizuális képességekkel rendelkezők már az ismerkedés kezdeti fázisában észrevehették, hogy van egy alapvető tartalmi különbség az általuk megkapott és az elektronikus help által ismertetett program között. A Magyar Országos Levéltár által megkapott program kivételével az összes többiből hiányzik a „Levéltárak" menüpont, ami nem hiba, hiszen a szakmai követelményeket meghatározó R. — az Ltv-n alapulva — kifejezetten a MOL feladatává tette a közlevéltárak és nyilvános magánlevéltárak alapadatainak vezetését (R. 3. §). Itt szeretnénk megjegyezni, miszerint számtalan, a programban anomáliának vélt jelenség arra vezethető vissza, hogy abból — az imént taglalt különbség kivételével — nem készültek levéltár típusonként különböző mutációk, minek utána teljesen logikusan a legnagyobb keresztmetszetre méretezve, azaz a MOL-nak is megfelelően alakították ki az adatbázis struktúráját. Az más kérdés, hogy ezt esetleg a programleírás (elmaradt) bevezetőjében lehetett volna jelezni, vagy valamilyen formában tudatosítani, megelőzve jó pár felesleges kérdést és izgalmat. A helppd a legnagyobb probléma az, hogy — mint arra a megfelelő részeknél utalni fogunk — nem mindig egyezik a valós tartalommal. Többen kifogásolták a help nehezen emészthető nyelvezetét, ami az informatika világában kevésbé járatos levéltárosoknak valóban gondot okozhat, de ez inkább csak a „kezdeti nehézségek" kategóriájába sorolható. A nyelvi jelensé-5
