Drótos László – Kőrös Kata: Adattármustra. Levéltári iratok. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 56. (2009) 9. 422–439.
Drótos L. - Kőrös K.: Adattármustra. Levéltári iratok zisnál nagyon fontos lenne a kereső szintaxisának pontos leírása, mert csak annak ismeretében lehet bonyolultabb kereséseket hatékonyan elvégezni. • A kereső jó tulajdonsága, hogy automatikusan megőrzi a korábbi kérdéseket (egy-egy cookie ban tárolva a felhasználó gépén) és ezek egy kisablakban átnevezhetők, törölhetők vagy újra átemelhetők az űrlapba. Vannak azért furcsaságok ebben a kisablakban is, mert nem mindig frissül magától; és jó volna, ha időrendben vagy betűrendben lehetne rendezni a keresőkérdéseket. • A találatok rendszerint gyorsan megjelennek, de ezek sorrendje nem világos és nem állítható be (5. ábra). Számuk a lista tetején látható, elég szerencsétlenül kiírva: Találatok: 37 találat. Viszont az indexablakokhoz képest egy sokkal ügyesebb, kétszintű lapozómenü van hozzájuk, amivel egy nagyobb halmaz is könnyen bejárható. Kevésbé jó, hogy hiába kattintunk ösztönösen egy tételre a listában, valójában a szöveggel azonos kinézetű sorszámon van az a hivatkozás, ami a dokumentumhoz visz. És azt sem látjuk, hogy mely találatokat néztünk már meg, mert az ugrópontok nem váltanak színt. A keresett szavak viszont jól láthatóan ki vannak emelve a listában (6. ábra), sőt még magukon a PDF képoldalakon is (itt sajnos olvashatatlanul, és ezen csak a Windows beállításai között, az „Asztal/Kijelölt elemek” színének átállításával tudunk segíteni). 5. ábra A mutatók egyik találati listája és az ablakkezelő ablak Tartalom, minőség • Az adatbázis az 1861 és 1990 közötti időszakból tartalmaz digitalizált dokumentumokat: főrendiházi, felsőházi, képviselőházi, nemzetgyűlési, országgyűlési naplókat és irományokat, a lehető leghitelesebb forrásból: az Országgyűlési Könyvtár állományából. Hogy ez a lefedett időszak és dokumentumhalmaz mennyire teljes, vagyis hogy vannak-e hiányok az eredeti gyűjteményben vagy a digitalizált anyagban, az sajnos nem derül ki, mint ahogy az sem nyilvánvaló a külső felhasználóknak, hogy nem minden kötethez készültek mutatók. A nyitólapon levő tájékoztató csak annyit közöl, hogy mintegy 600 ezer oldalt digitalizáltak, ez nagyjából helyes is, mert a dokumentumkeresö űrlapon egy * karaktert beírva a tesztelés időpontjában 587 412 találat volt (és ebben még a mutatókötetek feltehetően nincsenek is benne). Viszont az a tény, hogy az irományok mutatóiban böngészve elég sok tételnél nincs kattintható hivatkozás a teljes szövegre, vagy azt jelzi, hogy nem teljes a (digitális) állomány, vagy hibák történtek a linkelésnél. 6. ábra A teljes szövegű kereső egyik találati listája • A teljes szöveg és a mutatók is OCR-es, vagyis géppel felismertetett szöveget tartalmaznak, ezért soronként 1-2 hibával számolni kell, erre figyelmeztetnek is a feliratok, de csak az indexablakokban, a keresőűrlapokon nem. Hogy mennyire hibás egy dokumentum szövege, azt vágólapon át való kimásolással (7. ábra), vagy a legtöbb Readerben a Reflow ikon (Ctrl/4 billentyű) megnyomásával ellenőrizhetjük. Ezek a hibák természetesen befolyásolják a keresések pontosságát. Hogy a keresés szempontjából fontosabb mutatóköteteket valamennyire javították-e a karakterfelismerés után, azt szintén nem tudni, de a helyesírásellenőrrel gyorsan lehet találni ezekben a tárgyszóindexekben is hibákat (pl. 426
