Drótos László – Kőrös Kata: Adattármustra. Levéltári iratok. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 56. (2009) 9. 422–439.
TMT 56. évf. 2009. 9. sz. dokumentumai, valamint a Levéltári közlemények publikációi (1923-2002) kereshetők vissza. Hogy ezeket a dokumentumhalmazokat az adott évintervallumokon belül milyen arányban digitalizálták már, az sajnos nem derül ki, mint ahogy az sem, hogy a DigitArchiv online szolgáltatásában hány százalékuk érhető el teljes szöveggel, illetve szkennelt oldalképként. Azt ugyanis az egyes őrzési egységek kezelői döntik el, hogy mely fondokat tesznek nyilvánossá, sőt a tapasztalatok szerint még egyes dokumentumokon belül is vannak olyan oldalak, amelyeket a személyi adatok védelme miatt nem jelenít meg a rendszer. Az iratok az Egységes Elektronikus Levéltári Nyilvántartó Rendszer ( www.e-archivum.hu ) honlapjáról megnyitható Bodza adatbázisban (193.224.149.3: 8080/mol) is visszakereshetők, de ha itt egy találatra kattintunk, akkor minden esetben egy „Nem megfelelő paraméter!” hibaüzenet jön, úgyhogy innen még a nyilvános dokumentumokat sem tudjuk megnézni. A DigitArchiv rendszeren belül a képoldalak megjelenítését a Microsoft Silverlight nevű technológiája végzi. Ehhez előzőleg telepíteni kell egy kiegészítő szoftvert, és utána kényelmesen navigálhatunk vele a jó minőségben szkennelt képek között. A keresőhöz és a felülethez van részletes súgó, de magáról a projektről nincsen semmi háttérinformáció az adattár honlapján. A tesztelés során talált három komolyabb hiányosság a következő: 1. Ha a keresővel megpróbálunk a tartalomjegyzékek mellett az OCR-es szövegben és/vagy a hanganyagok szövegében is keresni, akkor minden alkalommal 0 találat van, még akkor is, amikor a tartalomban valójában lenne találat. Ez nagyon zavaró így, és nincs is értelme ezeknek a szükítési feltételeknek mindaddig, amíg a nyilvános felületen amúgy sem érhetők el a szöveges anyagok. 2. A keresőben - úgy tűnik - nincs csonkolási lehetőség, ami már a tartalomjegyzékek keresését is megnehezíti, hiszen be kell írni a lehetséges ragozott és képzett szóalakokat is veszszövel elválasztva, de ha majd a teljes szövegben is megnyílik a keresési lehetőség, akkor végképp elfogadhatatlan lesz, hogy nem lehet szórészleteket, illetve betűket jokerkarakterekkel helyettesíteni. 3. A szkennelt képoldalak közül sok minden titkosítva lett, így a felhasználót folyamatosan frusztrálja egy piros „Adatvédelmi okokból az oldal nem kutatható!” felirat, vagy egyszerűen nem kattinthatók számára a találati lista tételei. Bár az érthető, hogy aktuálpolitikai megfontolások, személyes adatok védelme, nemzetbiztonsági érdekek és más okok miatt nem minden levéltári irat lehet publikus, de egyrészt olyan tételek sem jeleníthetők meg, amelyeknél a védelmet semmi nem indokolja (pl. Borsa Iván cikke: „A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi segítséggel történő feldolgozása” - Levéltári közlemények XLII. évfolyam, 1971.), másrészt semmilyen tájékoztatást nem kapunk arra vonatkozólag, hogy ilyen esetben kinek, hol és hogyan lehet mégis hozzáférni az adott dokumentumhoz (akár digitális, akár eredeti formájában). Úgy tűnik, hogy még a nagy hírveréssel beharangozott Nagy Imre peranyagból sem publikus semmi: még néhány mintaoldal, borítólap, tartalomjegyzék, vagy Nagy Imre nyilvános beszédeinek szövege sem nézhető meg. Összefoglalva: A 20. század magyar politikatörténetének dokumentumai iránt komoly hazai és külföldi érdeklődés van, amit kiválóan ki lehet(ne) elégíteni a dokumentumok digitalizálásával és online szolgáltatásával - vagy nyilvánosan, vagy regisztrációhoz kötve, vagy zárt levéltári/könyvtári hálózaton át. A DigitArchiv sajnos inkább elveszi a kedvét a múlt kutatóinak: a 10 percnyi várakozás után a kapcsolatot megszakító, csak magyar nyelvű, nem akadálymentes, nem minden platformon használható plugint igénylő felület; a kistudású kereső és a nehézkes nyelvezetű súgó; az 50 tételben maximált méretű és egyenként kinyitogatandó találati lista, a képeken keresztbeírt nagyméretű vízjel, mind rontja a „felhasználói élményt”. Pedig az adattár már jelen állapotában is sok érdekes és láthatóan gondosan digitalizált dokumentumot szolgáltat, úgyhogy érdemes volna rövid távon legalább az indokolatlanul szigorú technikai korlátozásokon enyhíteni, az adatvédelmi korlátozásokkal kapcsolatban pedig több információt adni az érdeklődőknek: vagyis leírni, hogy mi érhető el csak mutató szinten és mi teljes egészében, mi várható még, és ami pedig nem nyilvános, annak mi az oka, s milyen más módon és feltételekkel lehet esetleg hozzáférni. Hosszabb távon pedig a kereső képességeit fejleszteni kellene és megfontolni egy alternatív megjelenítő felületet is, ahol a dokumentumok - lehetőleg metaadatokkal ellátva - egyszerű JPG vagy PDF formátumban nézegethetök, menthetők, nyomtathatók, könyvjelzővel elláthatók, más weboldalákról belinkelhetök, keresőrobotokkal leindexelhetök, mert jelenleg a DigitArchivból a kezdőlapon és a súgón kívül más nem látszik kívülről. 433
