Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Rácz György: Digitalizálás a levéltárakban. Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. 3–18.
központi szerverére korlátozódik, viszont adattároló kapacitásuk a CD-lemezekének többszöröse. A felvételezés során a hazai és nemzetközi normák betartásával, a megfelelő adathordozó kiválasztásával, az adatok rendszeres karbantartásával, tárolásával és szükség szerinti átmásolásával a levéltárnak gondoskodnia kell a digitális példányok lehetőség szerinti leghosszabb idejű felhasználhatóságáról és épségéről. A felelős levéltári munkatársaknak ezért folyamatosan figyelemmel kell kísérniük a számítástechnikai képfeldolgozás és adattárolás terén zajló változásokat, hogy az esetlegesen bekövetkező konvertálási, átmásolási feladatokra az intézmény időben felkészülhessen. 6. 3. Személyi követelmények, vezetés A digitalizálási program megvalósításának komoly személyi követelményei vannak, és ezzel minden alkalmazó levéltárnak számolnia kell. Egyszerűbb a helyzet, ha a digitalizálási folyamatot nem maga a levéltár végzi, hanem külső cégre bízza, mert ekkor a készítéssel kapcsolatos technikai problémák nem a levéltárat terhelik. Az informatikai rendszerbe való illesztést, fenntartást, karbantartást, állagőrzést azonban itt kell végezni, és ezek a feladatok sok szakértelmet követelnek. Mivel a digitális másolatok az informatikai rendszer integráns részét kell, hogy képezzék, a rendszerrel foglalkozó informatikai szakember(ek) feladatává kell tenni a műszaki-technikai kérdések megoldását. Ugyanakkor nagyon ajánlott, hogy legyen legalább egy olyan levéltáros a programot végrehajtó levéltári intézményben, aki tud rendszerben gondolkodni, és alapszinten elsajátította a számítástechnikai ismereteket. (Ez sokkal többet jelent, mint néhány irodai program használatának képessége.) A tapasztalatok országon belül és kívül azt mutatják, hogy csak olyan levéltárakban működik jól az informatika és benne a digitalizálás, ahol van olyan felelős levéltáros, aki érti mind az informatikát, mind a levéltártant. Ahol a két terület között nincs ilyen összekötő szakember, ott kevés az esély a sikerre. Meghatározó a levéltár vezetésének a magatartása. Szavakban mindenki hangoztatja az informatika, a digitalizálás fontosságát, a gyakorlat azonban mást mutat. Nem kell minden vezetőnek értenie a számítástechnikához, de az elvárható, hogy a vezetés világos szakmai célokat tűzzön ki, hogy megkeresse azokat a munkatársakat, akikre a program végrehajtását rábízzák, és hogy megteremtse a sikeres megvalósítás feltételeit (anyagi források, munkafeltételek stb.). Mivel a digitális másolatok csak új ismeretek birtokában használhatók, erre a levéltár dolgozóit ki kell képezni. A gyors változás miatt rendszeres képzésre van szükség, ezért nagyobb levéltári intézményekben érdemes egy ún. oktató laboratóriumot létrehozni. A rendszeres oktatásnak egyébként megvan az az óriási haszna is, hogy pár év után természetessé válnak ezek az új eszközök a levéltárban, és nem lesz mentális akadálya a digitális program megvalósításának, 111. fenntartásának. 18
