Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Rácz György: Digitalizálás a levéltárakban. Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. 3–18.
A „ki fog digitalizálni?" alapvető kérdés, és eddig még nem érintettük. Nem kell feltétlenül a levéltárnak magának végeznie a digitalizálást, ezt kiadhatja egy erre szakosodott cégnek. így megszabadul a beruházás, a fenntartás és az állandó fejlesztés gondjától, viszont nem mentesül a rendszert érintő egyéb informatikai terhektől, igaz, a szolgáltatást meg kell fizetnie. Megítélésünk szerint — kevés kivételtől eltekintve — ilyen megoldást kell a magyar közlevéltáraknak előnyben részesíteniük, mert így nagyobb esélyük van a programjuk sikerére. Ha úgy döntünk, hogy a digitalizálást a levéltáron belül végezzük, akkor meg kell kezdeni a szükséges berendezések kiválasztását. A „hogyan fogjuk használni?" kérdést is többször érintettük az előzőekben. Ez — természetesen — függvénye a szakmai célkitűzésnek és a rendelkezésünkre álló vagy kiépítendő informatikai rendszernek. 6. Digitalizálási program megvalósítása 6. 1. Anyagkezelési követelmények A digitalizálás általános anyagkezelési szabályai lényegében ugyanolyanok, mint analóg másolás (mikrofilm, xerox) esetén. Különös figyelmet kell fordítani az eredeti iratanyag szakszerű kezelésére, a kíméletes eljárások alkalmazására, és az iratok igénybevételének minimalizálására. Fokozottan ügyelni kell erre, ha a digitalizálást nem levéltári szakemberek, hanem külső cég végzi. A munkafolyamat ebben az esetben is csak levéltári felügyelet mellett, az iratvédelmi szabályok legszigorúbb betartásával végezhető. Papír alapú iratok digitalizálása során az anyag sérülésének elkerülése érdekében nem alkalmazható automatikus lapadagolóval ellátott szkenner, dobszkenner vagy egyéb olyan eszköz, amely egy hagyományos fénymásolónál nagyobb nyomást fejt ki az iratra, vagy annak felragasztását, fizikai rögzítését teszi szükségessé. 6. 2. Technikai követelmények 6. 2. 1. Élesség, kontraszt Az eredeti iratokról készült képek szükséges felbontását (vagyis adott egységre számolt képpontok számát) alapvetően az iratanyag jellege (kézi vagy gépírásos szöveg, fénykép, tervrajz, grafika stb.) határozza meg. Mivel a felbontás közvetlen összefüggésben van a létrehozandó adatállományok méretével, ezen keresztül pedig a szükséges tárolókapacitással, az adatátviteli sebességgel és a későbbi használat hatékonyságával, a képek szükséges és elégséges felbontásának mértékét minden esetben gondos mérlegelés és széles körű mintán végzett próba-szkennelés alapján kell meghatározni. Tapasztalatok szerint hagyományos gépírásos, illetve kézírásos szövegek esetében 200-300 DPI felbontás megfelelő minőségű és még jól kezelhető méretű képet eredményez, és megőrzi 15
