Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.
tasugaras és lézernyomtatókkal, CD-olvasókkal és -írókkal, esetenként szkennerrel és digitális kamerával stb.) is rendelkeznek a levéltárak. A technikai felszereltség nemcsak pénzügyi források függvénye, hanem a fentebb tárgyalt szemlélet is meghatározza azt. Az idei telematikai pályázatra beérkezett igények különösen jól tükrözik a levéltári informatika meg nem értését: a pályázó levéltárak egy része színes nyomtatót vagy hangkártyát kívánt beszerezni, volt olyan megyei levéltár, amelyik úgy szándékozott felújítani a gépparkját, hogy minden munkaállomást multimédiás felszereltséggel látott volna el (CD, hangkártya, hangfalak), így a felújítás közel annyiba került volna, mint egy új gép. Mivel a levéltárak tudományos/kulturális intézménynek számítanak, ezért igen nagy — esetenként 50-90%-os — kedvezménnyel tudnak szoftverekhez jutni. Mindez lehetővé tette, hogy mára a szoftverállomány jelentős része jogtiszta legyen, ha mégsem, az nem annyira a pénzügyi fedezet hiányának, mint inkább vezetői figyelmetlenségnek az eredménye. A levéltári munkát segítő saját fejlesztésű szoftverek általában nem jutnak túl a béta verzión (vagyis nem tökéletesen elkészítettek), a külső, professzionális cégek által készítettek drágák, de működnek. Még mindig túl sok azonban a „hőskorra" utaló megoldás: kereskedelmi szoftverekre (pl. Excel, Access) írt amatőr programok vagy szimpla szűrések, maszkok, melyekkel egyszerű, kis adatbázisokat kezelnek. A levéltárak több forrásból igyekeztek biztosítani a hardver-szoftver fejlesztésekhez szükséges pénzt. A rendes költségvetési források szűkösnek bizonyultak, de ezeket a '90-es években rendszeresen kiegészítették a pályázati pénzek. A pályázati rendszer összességében sikeresnek ítélhető, mert konkrét programfinanszírozást jelentett, ott pedig a szakmai kontrol valamelyest érvényesíthető volt. Bár a feltételek javultak az elmúlt öt évben, a pénzügyi eszközök lényegében csak arra voltak elegendők, hogy a számítógépparkok megújuljanak — igaz, másra nem is volt nagyon igény. Minőségi fejlesztéshez, azaz hálózatépítéshez, adatátvitel fejlesztéséhez, célszoftverek (szakmai adatbázis-kezelők, számítógépes iratkezelés, adminisztratív nyilvántartások stb.) beszerzéséhez, professzionális internetes adatszolgáltatáshoz, de főleg az elektronikus iratok archiválásához már nagyságrendekkel több pénzre lenne szükség. Bizonyos előrehaladás azért a minőségi fejlesztés terén is történt az elmúlt években. A telematikai pályázat (1998-2000) egyik fő célkitűzése az volt, hogy lehetővé váljon a levéltári intézményekben az internet használata és az elektronikus levelezés, ennek feltétele viszont a belső hálózat kiépítése volt. Sajnos a támogatás ingadozó mértékű és tervezhetetlen volt, esetenként csak regionális összefogással lehetett (általában könyvtárakhoz kapcsolódóan) hálózati kiépítést elérni. Mindenesetre mára több levéltár rendelkezik belső hálózati internet-eléréssel. 4.1.4. Elektronikus levelezés, internet-hozzáférés, illetve -szolgáltatás Manapság az elektronikus posta a közlevéltárakban munkaeszközzé vált, ezt elősegítette a BFL által az önkormányzati levéltárak számára nyújtott e-mail-szolgáltatás, igaz, az intézmények többsége nem él a lehetőséggel. (Jelenleg sem érhető el elektronikusan a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, valamint a Pest Megyei Levéltár, és van olyan megyei intézmény, ahol ingyenes 19
