Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.

3.2.2. Elektronikus iratok átvétele Általánosságban igaz az a társadalmi elvárás, hogy a levéltárak dolgozzák fel és őrizzék meg a jelenben képződő iratok közül a maradandó értékűeket, beleértve az elektronikusakat is. Ezt az elvárást elsősorban a levéltáraknak kellene képviselni és érvényesíteni, de — mint ahogy azt az előzőekben említettük — ennek most nem sok jelét tapasztaljuk. Mivel az elektronikus iratok csak az utóbbi pár évben terjednek az iratképző szerveknél, törvény szerinti átadásuk átnyúlik a következő évtizedre, akkorra, amikor már rég késő lesz, ha a hathatós intézkedések nem történnek meg most, hiszen akkor már nem fog rendelkezésre állni az a hardver és szoftver (talán maga az irat sem), amivel az elektronikus irat olvasható. A most látens társadalmi igény akkor fog konkrétan megfogalmazódni, amikor az első felhasználók olvasni kívánják az iratokat. A levéltáraknak nagy belső átalakuláson kell keresztül menniük, hogy az újfajta adathordozók tömeges átvétele és feldolgozása ne okozzon gondot. Megváltoznak az iratátvétel, az őrzés, a feldolgozás és az adatok rendelkezésre bocsátásának a feltételei. Új informatikai biztonsági rendszerek kellenek az adatbázisokba történő illetéktelen behatolások megelőzése érdekében, megváltoznak a tárolási lehetőségek és kapacitások. Mindezekhez megfelelő technikai (tárgyi) ellátottság, és megfelelően képzett szakemberek szükségesek. 4. A magyar levéltárak informatikai helyzete Mivel a közelmúltban nem készült átfogó felmérés a magyar levéltárak informatikai helyzetéről, az alábbi összefoglaló egyrészt egyéb célú adatközléseken, másrészt egyedi információkon és tapasztalatokon alapszik. 4.1. Tárgyi és személyi feltételek 4.1.1. Szemlélet A levéltáros társadalomnak az informatikáról, a számítógép hasznáról és szükségességéről alkotott szemlélete ma még igen ellentmondásos. Nem mondhatjuk, hogy a levéltárak felső- és középvezetői, valamint levéltárosai egyértelműen foglalnának állást ezen eszközrendszer szükségességét illetően. A számítógépek megjelenésétől egészen a '90-es évek közepéig a szakmát a csendes elutasítás jellemezte. Ennek a magatartásnak sok okát említhetjük — pl. félelem az ismeretlentől, a jelentős(nek vélt) erőfeszítéstől, a berendezések kezdetben magas ára —, de mindközül a legfontosabb ok az volt, hogy sem a vezetők, sem a levéltárosok nem értették az informatika jelentőségét és alkalmazhatóságát. Voltak néhányan, akik önszorgalomból és egyéni érdeklődésüknek engedve autodidakta módon sajátították el az informatika akkori alapjait, ők azonban — egy-két kivételtől eltekintve — a levéltár vezeté-16