Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.
CSEH GERGŐ BENDEGÚZ - KÖRMENDY LAJOS - NÉMETH ISTVÁN RÁDI PÉTER - REISZ T. CSABA - SZŐKE ZOLTÁN A LEVÉLTÁRAK HELYE AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN, A LEVÉLTÁRI ANYAG INFORMATIKAI FELDOLGOZÁSA* 1. Bevezetés Az információs társadalom kihívásaira adandó magyar válaszok kidolgozása, a hazai informatikai fejlesztések kormányzati (össztársadalmi) koncepciója, valamint az ágazati fejlesztési stratégiák kidolgozása mintegy másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. A '90-es évek közepe óta — reagálva az egyre gyorsuló tempójú globális fejlődésre — a magyar kormányok minden korábbinál nagyobb hangsúlyt helyeznek az informatikára a 21. század információs társadalmának kiépítése érdekében. E folyamat eredményeként a legutóbbi években — a folyamatos infrastrukturális fejlesztés mellett — számos nagyjelentőségű, átfogó elméleti tanulmány, valamint ezekre alapozott kormányzati állásfoglalás, határozat és rendelet látott napvilágot. Mivel az említett dokumentumok elkészítésében minden tudományterület szakértői részt vettek, e dokumentumokat a hazai tudományos közvélemény széles körének véleményét tükröző állásfoglalásként tekinthetjük. A témában született elméleti munkák és kormányzati rendelkezések szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy az információs társadalom megalapozásában és általában az informatikai fejlesztésekben világszerte kitüntetett szerepe van a kutatási, oktatási, közgyűjteményi infrastruktúrának. A közgyűjteményi szféra szerepének vizsgálata azonban többnyire csak a múzeumi és a könyvtári informatikai infrastruktúrára, illetve tartalomszolgáltatásra korlátozódik, míg a levéltárak — a legnagyobb tömegű eredeti, azaz elsődleges forrásként definiálható kormányzati-államigazgatási, gazdasági, tudományos és más adatállományt gyűjtő, feldolgozó, tartósan megőrző és szolgáltató intézmények — szerepe eddig nem került részletes kifejtésre. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy a civil és a tudományos közvélemény mind a mai napig úgy tekint a levéltárakra (jó esetben), mint speciális — nehezen meghatározható tulajdonságokkal és feladatkörökkel bíró — „könyvtárakra". A kormányzati szféra pedig a hazai hagyományoknak megfelelően a közlevéltárakat szinte kizárólagosan a kulturális intézményrendszer részének tekinti, annak minden elvi és gyakorlati (finanszírozási) következményével együtt, annak ellenére, hogy a levéltárak információs, állam- és közigazgatási jellegű feladatai törvényileg szabályozottak, sőt azokra a napi munkájában maga is támaszkodik. E szemlélet fennmaradásához — közvetve vagy közvetlenül — maguk a levéltárak is jelentősen hozzájárulnak. Egyrészt a közalkalmazotti szféra egészét érintő tartós alulfizetettség következtében a levéltárak képtelenek magukhoz csábítani, illetve hosszú távon megtartani a szakmailag felkészült, idegen nyelvismerettel és számítástechnikai A tanulmány a Magyar Országos Levéltárban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízásából létrehozott munkacsoport munkájának eredménye. 1 A témára vonatkozó legfontosabb dokumentumok megtalálhatók a Miniszterelnöki Hivatal internetes honlapján. 4
