Borsa Iván: Középkori oklevelek egyes adatainak gépi feldolgozása a Magyar Országos Levéltárban. Tapasztalatok és további tervek. Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. 41–49.

vény, ügyvédvallás, mindenkinek szóló nyílt parancs, bevallás, privilégium). Ez esetben e mezőben erre utaló betű vagy jel kerül. 12. mező: Szótárszerű összeállítás készült arról, hogy az egyes irattípusoknak mi a szabványos megjelölésük. Ha egy oklevél több irattípusba is sorolható (pl. vizsgálati, idéző), úgy valamennyit fel kell venni mezőismétléssel. (Ez a mező eddig nem volt ismételhető.) 14. mező: A hiteleshelyek és más egyházi intézmények kivételével a XIV. századtól általánosnak vehető, hogy kancelláriából kikerült oklevelek a keltezés időpontján kívül annak helyét is megadták, kivéve a királyi privilégiumokat. — Sajnos, egyes regesztakészítők nem mindig tüntették fel a keltezési helyet, ezért ezeket az előkészítési művelet során pótolni kell. (Az 1480. év első felének 201 átnézett regesztája közül 14 szorult ilyen pótlásra.) — Ha az eredetiben nincs keltezési hely, úgy a mezőben ezt is jelölni kell. 15. mező: Bár a megye megjelölés kezdetben sok oklevélből hiányzik, de a XIV. századtól kezdve egyre általánosabbá válik. (Az említett 201 regeszta közül csak négy volt olyan, amelyiknél pótolni kellett ezt az adatot.) A mezőnek négy almező je van: A Az A almezőben a helység/birtok neve eredeti, betűhű alakban olvasható, pl. Wyfolu, Orod. B AB almezőben ugyanez a név mai helyesírással pl. Újfalu, Arad. C A C mezőbe a megye neve kerül mai helyesírással, illetve ha a megyének a középkorban elkülönülő része volt, annak megjelölése, pl. Rábaköz, Solt szék. D AD almező a C almező kódszámának fenntartva. Az említett elgondolás szerint csupán a C almező kitöltésére kerülne sor, több megyenév esetében mezőismétléssél. Milyen módon segíti ez a négy mező a kutatást? Címzett: A legnagyobb oklevélcsoport, a nagybírák, valamint a hiteleshelyek és megyék levélváltása esetében ezek működésének kutatása kap segítséget azáltal, hogy a kibocsátó mellett a címzett is megismerhető. A korszak utolsó évtizedeiben, amikor a királyi kancellária személyekhez közvetlenül is intézett utasításokat, amelyeket legtöbbször hiteleshelyekkel kezbesíttetett, e mező lényegesen nagyobb szerepet kap, missilisek esetében pedig egyenesen nélkülözhetetlen. Irattípus: A négy szóban forgó mező közül ez az egyetlen, amely minden rekord esetében kitöltendő lesz. Közepesen gyakorlott kutatónak ez adja a legnagyobb segítséget, mert a száznál több irattípus esetében — természetesen időbeli vagy más kombinációval együtt — könnyen ki tudja választani azokat, amelyekből a legtöbb adatot remélheti kutatásához. Keltezési hely: Az elmúlt években a legtöbb érdeklődő ezt igényelte. Kétségtelen, hogy ettől remélhetik a legnagyobb segítséget az itineráriumok összeállítói, s egyes esetekben a helytörténészek is örülni fognak az ilyen adatnak. Megyenév: Ennek ismerete a helytörténészek számára — akik talán a legnagyobb számban vannak — ad segítséget, ha nem is olyan sokat, mint amenynyire egy-egy helység történetének kutatásához szükségük volna. Az 1991-ben elkészült tervezet egy kiegészítő, illetve alternatív javaslatot is tartalmazott. Eszerint nemcsak a C almezőt (megyenév), hanem az A almezőt (helységnév betűhű alakja) is ki kellene tölteni, esetleg nemcsak a birtokok neve esetében, hanem a birtoknévből kialakult családneveket is figyelembe véve. Ez esetben az előkészítés során nem szabadna belebonyolódni a nevek azonosításával, a helynevek mai helyesírásával (B-almező) kapcsolatos problémákba. Ez kétségtelenül bizonyos többletmunkát igényelne az adatelőkészítésben mennyiségileg és minőségileg egyaránt, de feltétlenül nagyobb segítséget 46