Borsa Iván: Középkori oklevelek egyes adatainak gépi feldolgozása a Magyar Országos Levéltárban. Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. 27–39.

mező (irattípus) töltendő ki. (Lásd alább.) — Az egyes almezők hossza a 32 karaktert nem haladhatja meg, ami tulajdonképpen csak az A—almező esetében jelenthet nehézséget. ;— Pirossal nyomott. 9 — címzett, 10 — kedvezményezett és > 11 — személyek: E 'három mező felépítése mindenben megegyezik a 8-as mezőével, ugyanúgy szerepelhetnek benne természetes és jogi személyek, ugyanúgy kell eljárni kitöltésénél, mint a 8-as mező esetében, s ugyanúgy történik segítségükkel a keresés is. — Mindhárom mező ismételhető, és egyik sem kötelező. Megjegyzendő, hogy ismétlések következtében a tételek száma a 99-t nem haladhatja meg. (Ez ritkán a 11-es mezőnél fordul elő.) — Ezek a mezők és minden további zölddel nyomott. Címzett a zárt oklevelek (levelek) külzetén megjelölt személy, ennek hiányában (pl. átírásokban a külzeteket rendszerint figyelmen kívül hagyják) az, akihez az intézkedés vagy levél szól. Kedvezményezett az a személy, akinek érdekében az oklevelet kiállították. (Pl. adománylevél esetében a megadományozott, iktatólevél esetében a beiktatandó, halasztólevél esetében, akinek neve a külzet szövegében a pro elöljáró szócska után következik.) Személyek című mezőbe kerülnek mindazok a jogi vagy természetes személyek, akik a 8—10-es mezőkben megnevezetteken kívül szerepelnek az oklevélben (illetve annak regesztájában). 12 — irattípus: Minden oklevél esetében megállapítható, hogy középkori magyarországi irattípusba vagy irattípusokba tartozik. Ez, illetve ezek kerülnek ebbe a mezőbe. Több irattípus esetén egymástól vesszővel elválasztva. (A három, már említett próbaév mintegy ezer regesztája adatainak bevitele és listaszerűen történt kiíratása azt mutatta, hogy az irattípusok megjelölése a regesztákon különféle megoldásokkal történik. Ezért szükséges volt az ismert irattípusok összegyűjtése, magyar nyelvű megfelelőjük szabványosítása, illetve magyar megfelelő hiányában a latin eredeti elfogadása. Magyar és latin alakjuk betűrendezetten külön-külön jegyzékben szótárszerűen elkészült. Ha a további adatgyarapítás során újabb irattípus merülne fel, a jegyzékek kiegészítendők lesznek.) A mező a regeszták alapján történő adatbevitelkor kötelező lesz, bár a gépi program ezt még nem ellenőrzi. Hosszúsága tetszőleges. (Már megvitatandó, nem volna-e célszerű átalakítani ismételhető, csak egy-egy irattípust tartalmazó mezővé.) 13 — jog: Jogi fogalmak, esetleges definícióik, a régi szokásokra, decretumokra való hivatkozások, ritkán előforduló jogesetek — utóbbiak részletesebben — szövegesen kerülnek a mezőbe. Elképzelhető, hogy további tapasztalatok birtokában bizonyos rendszerezésre e mező esetében is szükség lesz. A keresés betűcsoportok segítségével lehetséges. — A mezővel kapcsolatban csak az a megkötöttség, hogy 2500 karakternél ne legyen hosszabb a bevitt szöveg. 14 — keltezési hely és 15 — helységnevek: E két mező felépítése azonos. Eltérés köztük annyi, hogy a 14-es mező nem ismételhető, míg a 15-ös mező esetében a tételek száma a 99-t nem haladhatja meg. E két mező felépítése — almezőkre bontása — a következő: A—almező: A helység nevének az iratban/regesztában előforduló betűhű alakja. A regeszták ugyanis a helységneveket általában betűhíven vették át. B—almező: Az A—almező mai helyesírással. Latin névalak esetében ma-34