Baracs Tibor – Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Szőke Zoltán – Vánkosné Tímár Éva: Az elektronikus iratok levéltári archiválása. Levéltári Szemle, 53. (2003) 2. 3–27.

végrehajtási utasítások egyikébe fog kerülni.) Bár - mint a fentiekben láttuk - az elektronikus iratok hitelességének biztosítása nehezebb feladat, a megoldás valószínűleg hasonló lesz, mint a hagyományos iratoknál: az elektronikus aláírásokon kívül döntő szerepük lesz az alkalmazott technikáknak (pl. a változtatásokat külön - speciális szaktudás híján megváltoztathatatlanul - regisztráló rendszer), az iratok közötti összefüggések koherenciája, a pontos szabályzat, a rendszer megbízható dokumentálása, valamint magának a szervnek a hitelessége. Külön problémát jelent az ún. migráció. A későbbiekben részletesebben szólunk erről, most előzetesen elég annyi, hogy a levéltárban őrzött elektronikus iratokat időrőlidőre - a szabványok állandó változása miatt - át kell alakítani, azaz konvertálni szükséges, ezt nevezi a nemzetközi szakirodalom migrációnak. Ez a művelet azonban óhatatlanul azt jelenti, hogy a hitelesség egyik garanciájának tekintett formát megváltoztatjuk 3. A jelenlegi helyzet 3.7. A jogi környezet Jelenleg három alapvető jogszabály, a levéltári törvény és a 40/1998. sz. kormányrendelet, valamint az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény vonatkoztatható az elektronikus levéltári iratokra. Az utóbbi egy olyan kerettörvény, amit valódi tartalommal a végrehajtási utasítások fognak megtölteni, így arról nyilatkozni még korai lenne. Az első két jogszabály legfontosabb vonatkozó rendelkezései a következők: [Ltv. 3. § ej] „irat: minden olyan szöveg, számadatsor, térkép, tervrajz és vázlat [...], amely valamely szerv működésével, illetőleg személy tevékenységével kapcsolatban bármilyen anyagon, alakban, bármely eszköz felhasználásával és bármely eljárással keletkezett... "4 [Ltv. 9. § (1) b)] (A közfeladatot ellátó szerv köteles) „[...] a nyilvántartást és az ahhoz kapcsolódó - az irattári anyag áttekinthetőségét szolgáló - ügyviteli segédleteket levéltári célra is használható módon vezetni;" [Ltv. 12. § (1)] „A nem selejtezhető köziratok teljes és lezárt évfolyamait [...] a keletkezés naptári évétől számított tizenötödik év végéig kell az illetékes közlevéltárnak átadni." [40/1998. korm. rendelet 19.3.2.] „Az elektronikus adathordozókon tárolt adatok, állományok utólagos elolvasását, használatát mindenkor biztosítani kell az erre szolgáló eszközök esetleges módosítása, cseréje esetén is. Ha ez nem biztosítható, az elektronikus iratokról tartós, hitelesített papírmásolatot kell készíteni, vagy hivatalosan kell nyilatkozni arról, hogy a készített másolatok tartalmilag és formailag megegyeznek az elektronikus adathordozón rögzített iratokkal." Valamint a kormányrendelet teljes 11. bekezdése, de különösen annak alábbi pontjai: 4 Kiemelés tőlünk 9