Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Segédletek

tatósserüen - külön be' ző szempontok szerint - csoportosítják, A legtöbb esetben az ilyer tipusu segédlettel ellátottiratokhoz az iratok levéltári rendszerét követő lajstrom nem áll rendelkezésre, feltehetőleg ezt annakidején csak fogalmazványként készítették. Az index-elenchusok egy részénél a lajstromszövegek csak a bennük előforduló valamelyik földrajzi /helység/ név szerint évrendben, ezen belül pedig jelzetek szerint következnek egymás után* Gyakoribb, hogy az index-elenchusban a lajstromszövegeket hely- és személynevek szerint csoportosítják, 1ly ónkor a lajstromszöveget vagy mindegyik benne előforduló hely- és személynévnél megismétlik - vagyis ugyanaz a lajstromszöveg annyiszor fordul elő az index-elenchusban, ahány személy, illetve helynév van a szövegében - vagy pedig csak tetszőlegesen az egyik személy-, illetve helynévnél veszik fel, a többinél pedig csak utalást találunk. Ennél a rendszernél az egyes betűkön belül a lajstromszövegeket sorszámozzák, s az utalás a kezdőbetű megfelelő sorssámára történik. Az index-elenchus nagy előnye, hogy a kutatónak csak egy segédletet kell használnia, amelyből az irat tartalmáról is részletesebben tájékozódhat. Általában ugyanis a mutatók címszavaiból nem mindig állapitható meg, hogy a kérdéses iratra tényleg szüksége van-e a kutatónak, JA kamarai lt. mutatóiban például az évszám nincs feltüntetve./ Az olyan index, amely csak a vezérszót és a levéltári jelzetet tünteti fel, alig ment fel a megfelelő iktató vagy lajstronkönyv használatától vagy pedig eleve több iratot kell kiemelni, mint amennyire ténylegesen szükség less,