Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Rendezés

cinének és a fond tör z s>szárnának feltüntetése, najdpedig az irat /kötet/ egyedi jelzete következik. Amennyiben cz iratnak már volt egyedi jelzete - irattári vagy lajstronozási jelzte - akkor csak az őrző levéltár cinére és a törzsszámra van szükség, sőt ha az irat felzetén levő cim alapján az. irat provonienciája kétségtelenül megállapítható, még a törzsszám is elhagyható, a tulajdonbélyegző azonban semmiképpen sen. Pondszinten rendezett anyagnál az őrző levéltár és a fond törzsszána tüntetendő fel, középszintű rendezésnél ezenfelül a levéltári egység tételszáma, amelynek a tételben levő valamennyi iraton rajta kell lennie, A tételen belül az iratok ugyanis további jelzetet nem kapnak, irodalmi idézésünknél napi keltezésük, vagy - adott esetben ezenfelül - a kiállitó /kibocsátó/ neve adandó meg. A rendezéshez tartozik - akár első, akár átrendezésről van szó - a raktári egységek kialakítása, az úgynevezett nintaállványozás, azaz irattároló eszközökbe való helyezés. Az iratcsonók kialakításánál nen lehet elv a kisebb-nagyobb egységek egyazon raktári egységbenvaló elhelyezése, csupán arra lehet törekedni, hogy például az egyes iratcsonókban az iktatószánok kerek szánnal kezdődjenek, illetve végződjenek, án ez sen vezethet a szokványosnál nagyobb vagy ki...ebb raktári egységek kialakítására. Egyes nagyalakú, de külön sorozatot nen képező -hiszen a térképeket és tervrajzokat már a rendezési nunka megkezdésekor kikülönítettük - iratokat az iratanyag végén kell elhelyezni, ebben az esetben azonban e tényre a raktári jegyzékben utalni kell, de célszerű az irat eredeti helyén is utalolopot elhelyezni.