Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Rendezés

stonüi+nrális-kronclógíai, 11 let ve az ága«ot.\-!a*c-nt»li5^1r; > rendezés gyakorlatilag aioVoee^v ai^xás, mert valószínűbb, hogy a kutatás a hivatalszerv hatásköre, vagy valamely vállalat maghatározott termelési ágának egészére vonatkozik, mintsem egy megadott esztendő valamennyi iratára. Vagyis a témára kutató együtt találja a meghatározott tárgyra vonatkozó teljes iratanyagot, amelyet a levéltárosnak kell az évek szerint felállított iratanyag különböző évi iratanyagából egyenként kiemelnie. A tételek /tárgyi csoportok/ sorrendezésénél az általánosból haladunk az egyedi felé, vagyis az iratanyag elejére soroljuk azokat, amelyeknek minden év anyagában elő kell, illetne kollere iördulniok, vagyis például előbb jönnek az igazgatási, felügyeleti, költségvetési iratok, munkatervek, működési jelentések és a szerv jellegéből és hatásköréből meghatározó állandó ügycsoportok. Poghliaoznunk kell a gyűjtemény jellegű iratanyag rendezésének kérdéseivel is. A gyűjtemény már keletkezésénél fogva kétféle: vogy teljesen heterogén tartalmú iratok együttese, vagy pedig meghatároz ott személyre vagy eseményre vonatkozó iratok összessége. Heterogén összetételű gyüj teményt helyesebb a pertinencia elvének megfelelően tagolni, vagyis miután a lehetőségig kiemeljük belőle az összetartozó, egyazon iratképző szervek által létrehozott vagyis az egyazon fondhoz tartozó - iratokat, egy-egy intézményre, eseményre, személyre, épületre, szellemi mozgalomra stb. vonatkozó iratgyüjteményeket alakítunk ki, s e két müvelettel a heterogén tartalmú iratok mennyiségét erősen csökkentjük: a megmaradó iratanyagot legcélszerűbb darabonként lajstromozni-mutatózni, de ehelyett csoportó-