Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Levéltár és irattár

A különböző irattermeiő szervek számának, 3 az oze* által teimelt iratok mennyiségének rohamos növekedése az úgynevezett irattárak - tehát a folyó ügyvitel számára fenntartott helyiségek — befogadóképességét? messze meghaladta, s a levéltár és irattár viszonyában uj helyzei állott elő. Irattár és levéltár kapcsolata A levéltár és irattár szétválasztása azonban nemcsak a folyó ügyvitelben már nem szükséges iratoknak az évek haladtával fokozatosan a levéltárba való helyezésében jelentkezett, hanem az élő regisztraturában is be kivánták vezetni azt az elvet, hogy a levéltár közvetlenül gyűjtse a döntő jelentőségű ügyviteli iratokat, s s'ily pontilag az azok mellékleteit képező szerződéseket, okleveleket, s ezek egyáltalában nem kerültek volna irattárba. Hazai gyakorlatunkban is előfordult, hogy a birtokigazgatási szervek az ilyen jellegű iratokat keletkezésük után azonnal levéltári megőrzésbe utalták. /Ad archivum/ A közfelfogás szerint azonban az irattárakban őrzött iratoknak ahhoz, hogy levéltárba kerüljenek, "levéltárivá kell érniök

;i

, tehát csak bizonyos számú év eltelte után. A napi ügyvitelben már nem szükséges iratok biztonságos megőrzéséről, hozzáférhetőségéről addig az irattárnak kellett gondoskudnia, az elkallódwtt vagy meg nem felelő segédleteket pótolnia, s minthogy az iratok egy részének nincs forrásértéke, selejteznie kellett. 8 éppen itt volt az irattárak és levéltárak érdekeinek egymástól való eltávolodásának fő alapoka. A "levéltárivá érést" hosszú évtizedekben állapították meg, s az irattáros", aki tudta, hegy szolgálati éveinek letelte után esetleg még évtizedekig az iratok ott fognak porosedni, netán rohadni az irattár polcain, keveset