Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

Az egyes ügycecpcrtck a tizedes szánrendszei" alapján tagoló dnak tételekre. A Belkereskedelmi Minisztériumban osoporszám-orands

7 1 van. Az első számjegy a főosztály száma, a máso&ik a főo?ztály ügykörébe tartozó ügyek nyilvántartása, s e célra általában 10 szám van fenntartva > de gyakorlatilag csak 3-4. kerül betöltésre. A csoportszánok szerint iktatnak, az iktatókönyvben a rovatok négysorosak az utóiratok bejegyzésére, anelyeket alszámon iktatnak. Ka ötödik utóirat érkezik, akkor ötös alszámmal ellátott iratjegyzéken vezetik tovább az iktatást. A Könnyűipari Minisztériumban - amelyen belül főosztályok és iparigazgatóságok vannak - osztályiktatás volt, évenként újrakezdődő sorszámozással. Az iktatószán mellé a szervezeti felépítés szerinti jelzőt és szükség esetén az osztály alszámát is feltüntetik. Vagyis például 250. - 11/3/1959, a tizenegyedik főosztály harmadik alosztályának 1959. évi 250. iktatószámú irata. Egyik alföldi megyénk járásbíróságának elnöki iratait 13 főcsoportban, ezeken belül különböző száma alcsoportban kezelik, a 13. csoport egyébként a vegyes ügyeket tartalmazza. Az Igazságügyminisztérium szánnal jelölt 12 csoporton belül nagybetűvel jelölt tárgyi csoportokat alakított ki, A bemutatott rendszerek eléggé meggyőzően bizonyítják, hogy egyes esetekben már az ügyvitelben, de az irattározásban mindenkor arra törekedtek, hogy bizonyos tárgyi csoportok kialakításával annak kezelhetőségét, az egyes iratok felkutatásának módját minél egyszerűbbé tegyék. Vagyis a tárgyi csoportosítás elve mindenütt elismerésre talált. Bem vitás, hogy lehetséges olyan - feltétlenül tizedes számrendszeren alapuló - rendszer kidolgozássá, amely az ügyvitelben és a levéltároan egyaránt megfelel a gyakor-