Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT
A levéltári irat és fajtái
A beérke ző irat /eochibrcuij/ jöhetett magánszemélyt 3 ekkor beadványnak nevezzük; de jöhetett az uralkodótól vagy más felsőbb szervtől, ekkor leirat, jöhetett egyenrangú szervtől, ekkor átirat /insiuuatio/, s jöhetett alsóbb rangutói, akkor jelentés vagy felterjesztés /relatio, repraesentatio/ a neve. Azuralkodótó 1 érkező, a legfelsőbb kézirat, többnyire levélforma, a többi beérkező irat folio nagyságú. Itt jegyezzük meg, hogy az uralkodóhoz intézett előterjesztéseket /referada, propositio, felségelőterjesztés/ •folio formátumú papir jobb hasábjára irják, s az uralkodó a döntését /resclutio/ a hal hasábba vezeti vagy iratja be s .irja alá. A feudalizmus korában a hivatalok egymás közti levelezése meglehetősen formalisztikus volt. A kamara és a kancellária által az alsóbb hatóságokhoz intézett, s az uralkodó nevében, gyakran annak aláírásával ellátott rendeletek /rescriptumok/ az oklevelekhez hasonló ünnepélyes fogalmazásban és kiállításban készültek. /Többes első személyben állítják ki a leiratokat/ Azonban egyszerűbb kiállítású dekrétumokat is kibocsátanak. A. kérvényeknél, beadványoknál /instantia, supplicatio/ ismét erősen érvényesül a formaiizmus, ami nemcsak a megszólítás barokk cikornyáiban, az alázatosság kifejezését tükröző szavak használatában, hanem abban is jelentkezett, hogy a szöveg utolsó sora és az aláirás között jelentős helyet hagytak üresen a oimzett és a folyamodó közötti társadalmi ür kifejezésére. Ha például az oldalon csak pár üor szöveg is volt, az aláirásnak a lap aljára kellett kerülnie, s az üres helyet az úgynevezett devotro-vonallal húzták keresztül. Az ügyirat keletkezhetett "hivatalból"' /ex offo, elnö-
