Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Az Országos Levéltár története

át Budára, e volt klarissza kolostorba /Országház utoa 3''./. s itt nyertek elhelyezést az országgyűlések és az országgyűlések által kiküldött bizottságok iratain kivül a nádori és az országbírói levéltárak is. Á Magyar Országos Levéltár megszervezése 1848-ban a magyar államigazgatás megváltozásával megszűnnek a dioasterialis kormányszervek, a kancellária, helytartótanács, kamara, erdélyi főkormányszék, s már ekkor felvetődött ezek iratanyagának elhelyezési problémája. Azonban 1867 után már iratanyaguk fennmaradásának biztosítása, a kutatók részére való hozzáférhetővé tételük mint állami feladat került napirendre. Akció indult meg a Magyar Országos Levéltár felállitása érdekében, amelyet a Belügyminisztérium főhatósága alatt 1874-ben szervezték meg, c vezetőjéül Pauler Gyulát nevezték ki, mint erszágos főle— véltárnokot. Itt egyesitették a magyar és erdélyi kancellária, a magyar udvari Icamara, a helytartótanács, az erdélyi főkormányszék, a kolozsmonostori és a gyulafehérvári konvent hiteleshelyi levéltárát, s az archivum regnit. Az Országos Levéltár ekkor már a régi országos levéltári épületén kivül a volt helytartótanács épületében is kapott 83 különböző nagyságú /1-12 ablakos/ helyiséget. A Belügyminisztérium főhatósága alatt az Országos Levéltár feladatkörébe került a nemességek, cimerek és előnevek igazolásával, a községi pecsétek, valamint a községnevek megállapításával kapcsolatos szakvéleményadási kötelezettség, ami a levéltári tisztviselők munkaidejének nem kis részét foglalta el, A legjelentősebb levéltárrendezési munka az Országos Levéltár különböző iratanyagaiból kiválogatott 1526 előtti okleveleknek a JJiplsmatikai Levéltárban való elhelyezése és egyesitése volt, azaz a Magyar Országos .