Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT
Iratvédelem
kisebb gyűrődések /szamárfülek/ negigazitása nen igényel ros taur&tori közreműködést, de levéltári anyagnak "házilag" tör ténő javitása, különösen a nüanyngból késcttl'* ro«psfltó csala gokkal való negragasztása helytelenítendő. E nüanyagszalagok eltávolítása ugyanis igen gyakran az irat károéodásá val jár. Ha valanilyen oknál fogva elkerülhetetlen az ideiglenes jellegű házilag való ragasztás, akkor arra kell ügyelni, hogy a ragasztószalag irást, rajzot stb, ne érjen, s részesitsük f előnyben a hagyományos enyveshátu ragasztókat a nüanyagból ké szültekkel szénben. A jól felszerelt iratrestauráló nühelyben negfelélő fel szerelés áll a restaurátorok rendelkezésére, s tudják, hogy nely károsodáks és nely nyersanyag esetében nelyik eljárást kell alkalnazniok. Jelenleg a legáltalánosabban alkalnazott restaurálási eljárás a laninálás. A sérült ppirt negtisztitják, hn kell kiegészitik, két polietilén fólia közé helyezik és az erre a célra épitett £ép /laninator/ segitségével a polietilént az iratra ráolvasztják. Ha szükséges, előzőleg nég japán rostot /japán papirt/ is helyeznek a neggyengül helyekre, hogy ez a polietilénnel együtt erősitse a: iratot. Az igy restaurált irat sokkal tartósabb lesz, s főleg ellenállóbb a nedvességgel szénben. /Megemlítendő, hogyha egy iraton ceruza feljegyzés, lapszánozás van, ajánlatos azt a laninálás előtt eltávolítani, nert a laninált iratról azt utólag eltávolítani nen lehet,/ Minthogy a laninált irat felülete sokkal sinább, nint az eredeti papiré volt, a csomókba való kötésüknél fokozott elővigyázatossággal hll eljárni, nehogy az iratcsonó szétcsússzék. Könjryiti a helyzetet, ha dobozokba tároljuk a laninált iratokat. A perganenre irt oklevelek nagy része idővel kiszárad,